Hogyan alakul ki a gyógyszerfüggõség?

Minden harmadik magyar szed nyugtatót egy felmérés szerint. Azt viszont fel sem lehet mérni, hogy közülük hányan válnak függõvé. Hogy korunk problémáira megoldást jelentenek-e ezek a szerek, és hogy hogyan alakul ki a gyógyszerfüggés, arról Dr. Zacher Gábor toxikológus beszélt az RTL Klub Reggeli címû mûsorában.

Magyarországon minden harmadik ember szed nyugtatót, antidepresszánst vagy fájdalomcsillapítót. Ez a szám eleve riasztó, de ami a legfõbb gond, hogy az emberek jellemzõen nem orvoshoz fordulnak a problémájukkal, hanem például barátokra, szomszédokra hallgatnak, tõlük kapnak elõször kipróbálásra különbözõ szereket – mondta el Dr. Zacher Gábor toxikológus az RTL Klub Reggeli címû mûsorában. A gyógyszerfüggés annyiban más, mint például az alkoholizmus, hogy az érintettekrõl gyakran még a közvetlen környezetük sem tudja, hogy függõk, hiszen titkolják, nem nyilvánosan szedik be a pirulákat. Ez a jelenség leginkább a zugiváshoz hasonlít és fõleg a nõket érinti.

A gyógyszerfüggés jellemzõen akkor alakul ki, ha valamilyen, megoldhatatlannak tûnõ probléma tartósan fennáll az egyén életében, és az ezzel járó feszültséget nem tudja elviselni. Ilyenkor fordul a tablettákhoz, melyek a problémát ugyan nem oldják meg, de abban segítik az illetõt, hogy legalább egy idõre szabaduljon a szorongástól. Aztán ha múlik a gyógyszer hatása, és a feszültség visszatér, beveszi a következõ tablettát, és így alakul ki végül lépésrõl lépésre a függõség.

Zacher Gábor elmondta azt is, hogy a gyógyszerfüggõség által leginkább veszélyeztetett csoportba a 30-55 év közötti, alacsonyan képzett nõk tartoznak, akiknek a családjában van még más, például alkohol-, internet- vagy játékszenvedély is, ami a házastársat vagy a gyereket érinti. Ezek a nõk a nehéz szociális helyzetbõl, a kilátástalannak tûnõ körülmények fogságából nem tudnak kitörni, ezért nyúlnak a gyógyszerekhez.

Ráadásul Magyarországon az emberek döntõ része igen alacsony problémamegoldó képességgel bír, így stresszhelyzetben egyszerû és kézenfekvõ megoldásnak véli, ha csak benyúl a táskájába és bevesz egy tablettát. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a világon a fegyverpiac után a gyógyszerpiac a második legnagyobb lobbi. A gyógyszerfogyasztás növekedésében nyilván szerepet játszik a szükségletgenerálás is.

Emellett nem szabad figyelmen kivül hagyni az ellátórendszer hibáit sem. A háziorvosok és a pszichiáterek is többszörösen túlterheltek. Ha valaki alvászavarral, vagy depresszióra utaló tünetekkel a háziorvosához fordul, idõ és kapacitás hiányában õ gyakran csak felír neki valamilyen altatót vagy nyugtatót, amely a tüneteket enyhíti ugyan, ám a probléma gyökerét nem szünteti meg.

Ha aztán az ember rendszeresen szedi a gyógyszert, elõbb-utóbb kialakul a tolerancia, vagyis a hozzászokás. A betegnek egyre több nyugtatóra van szüksége, az orvos pedig már nem mindig írja fel a kívánt adagot. Ilyenkor más megoldáshoz folyamodnak az érintettek. Megpróbálnak többször felíratni gyógyszereket vagy a gyógyszer feketepiacról szerzik be a készítményeket.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az emberek nagy része – tartván a megbélyegzéstõl és az elõítéletektõl – nem fordul a problémájával pszichiáterhez, pszichológushoz. Elgondolkodtató, hogy még ma is, azok közül az emberek közül, akiknek valóban szükségük lenne rá, mindössze 10 százalék részesül szakszerû kezelésben.