Ugyanakkor a tudomány eddig keveset foglalkozott azzal, hogy mi játszódik le a fizikai aktivitás közben, mi történik ilyenkor a bélbaktériumokkal?
Azért választottak profi sportolókat, mert ők a legkülönbözőbb gyakorlatokat is elvégzik, másrészt a sportolók terhelhetősége is nagyobb - magyarázta a tanulmány szerzője, aki a gasztroenterológia professzora és egy tudományos központ igazgatója is a corki intézményben.
Végül is negyven sportoló egyezett bele a tesztelésbe. A tanulmány idején a szezon előtti felkészülési időszakban voltak, így naponta sok órát edzették magukat. A kutatók kontrollcsoportokat is kiválasztottak. Egészséges felnőtt férfiakat, akik nem sportolók voltak. Az egyik csoport normál testtömeg-indexszel rendelkezett. Többségük végzett testmozgást, de csak könnyebbet.

A második kontrollcsoport túlsúlyos vagy elhízott, ülőmunkát végző férfiakból állt. Ez a csoport azért volt fontos Shanahanéknek, mert a rögbisek ugyan sportolnak, de a testtömegük sokkal nagyobb az átlagembereknél.
A kutatók tehát a hasonló súlyú embereket is össze akarták hasonlítani, persze az egyik csoport sportolt és izom alkotta testtömegük jelentős részét, a másik csoportnál ez nem így volt. A tudósok vér- és székletmintákat elemeztek a három csoportban. A résztvevők hosszú kérdőíveket is kitöltöttek edzési metódusaikról és étrendjükről.
A fizikai aktivitás segíti, hogy a jótékony hatású baktériumok felszaporodjanak bélrendszerünkben. Az inaktivitás viszont éppen ellenkező hatású. Így a gyakori testmozgás a mikroorganizmusok révén is javítja az általános egészségi állapotunkat, és jótékonyan hat a testsúlyunkra is. Az utóbbi években megnőtt az érdeklődés az iránt, hogy miként hatnak a bélbaktériumok a szervezetünkre. A nagy mennyiségű és változatos bélflórával rendelkező emberek kevésbé hajlamosak az elhízásra, az immunrendszerükkel kevesebb a probléma. 