Õseink arcformája úgy alakult, hogy fogaikkal összeroppanthassák a kemény magokat, ha más étel hiján azok voltak az egyedüli ennivalók a túléléshez. A témával foglalkozó nemzetközi kutatócsoport tanulmányát az USA Tudományos Akadémia folyóirata közölte.
Kétmillió évvel ezelõtt élt Afrikában egyik õsünk, az Australopithecus africanus. Arcának formája határozottan különbözött a mai emberétõl. Egy nemzetközi munkacsoport bonyolult technikák együttes alkalmazásával igyekezett megfejteni ennek a különbözõségnek az okait.
Az antropológusok munkáját mérnökök segítették és a kétféle, erõsen különbözõ gondolkodásmód csak fokozatosan vált eredményessé. A kísérletes és képalkotó módszerek mellett fölhasználták azt a technikai megközelítést is, mely azt vizsgálta, hogy a bonyolult térbeli elhelyezkedésû tárgyak miképpen alakulnak a fizikai terheléshez.
Ennek az õsünknek az arcát az orrüreg mindkét oldalán merev csontok erõsítették, emellett a fogazata is nagyon különbözött, mert elõrenyúló, igen erõs õrlõfogakat viselt. A David Strait antropológus vezette kutatócsoport eredményeinek jelentõségét az adja, hogy rámutattak: elképzelhetõ, hogy az emberi fajnak ezek a képviselõi aránylag rövid idõszakot jellemzõ körülményekhez alkalmazkodva tudtak jelentõsen változni.
Az A.africanus korában az idõjárás igen változékony volt és kiszámíthatatlan. Ennek az volt a következménye, hogy azokat a puha növényeket, gyümölcsöket, melyek az akkori ember legfõbb táplálékát jelentették, aligha lehetett megfelelõ mennyiségben összegyûjteni. Kemény csonthéjasokat, magvakat kellett a túléléshez összerágni és õsünk szervezete ehhez a helyzethez alkalmazkodott fogainak, arcszerkezetének módosulásával.
A hatalmas rágófogak és az arcot erõsítõ csontoszlopok tették lehetõvé a túlélést az idõjárási változások során. Ezeknek a hatásoknak a fontosságát számítógépes modellezéssel lehetett vizsgálni. "Szeretnénk néhány millió évvel visszamenni, hogy lássuk, mit is ettek ezek az izgalmas élõlények,de erre nincsen mód. Ehhez még mindig a számítógépes modellezés adja a legjobb összehasonlítást" - mondta a munkacsoport egyik vezetõje.
Louis Leakey, a neves antropológus ezeknek az õseinknek a rokonát úgy nevezte: "Diótörõ Ember". A most nyilvánosságra kerülõ, új tudományos eredmények bizonyítják, hogy igaza volt.
Az orbácfű egyre ismertebb, igen kiváló gyógynövény idegességre és depresszióra. Németországban, ahol az emberek 82 %-a választja a gyógynövényeket a gyógyszerekkel szemben, az orbáncfű teát antidepresszánsként, általános hangulatjavítóként, stresszoldóként, nyugtatóként írja fel az orvos. Szezonális depresszióra, lelki betegségekre, még dadogásra is ajánlják. Segíthet a nikotin, alkoholfüggőség leküzdésében.Mivel igen erős immunerősítő hatása van, AIDS-es betegek terápiájának is része.
A stressz az élet része, viszont míg a természet télen pihen, addig az emberek ugyanúgy robotolnak az év minden szakában. Éppen ezért a szervezet a tavaszi napsugarak hatására képtelen feltöltődni, sőt nagyfokú fáradtság lesz úrrá rajta, hiszen ilyenkorra már az energia- és vitaminraktárai kimerülnek. Természetesen mindenki kezében ott a megoldás kulcsa, csak használni kellene. Szerencsére több minden áll a rendelkezésünkre: legyen szó gyógynövényekről, mozgásról, vagy étkezésről, mind használ, feltéve, hogy rendszeresen alkalmazzuk őket.
