
A POSCH rövidítéssel megnevezett vizsgálat fontos adatokkal járult hosszá a szívgyógyászat egyik vitatott kérdésének megválaszolásához. A kérdés: mennyire igaz, hogy a "rossz" LDL-koleszterin szintjének erélyes csökkentése jelentõsen javítja a koszorúér-betegség kockázatát. A vita még bizonyosan nem ért véget, de a most megjelent tények igen lényegesek. A múlt század hetvenes éveiben indult vizsgálat már az elején igazolta, hogyha a vérben sok kering a "rossz" LDL-koleszterinbõl, az jelentõsen fokozza az infarktus esélyét, de azt még nem bizonyította, hogy a koleszterin csökkentése a káros folyamatot kivédi.
Kidolgoztak egy olyan mûtétet, mellyel áthidalták a bélrendszer azon szakaszait, ahol a koleszterin fölszívódik, így a koleszterin szintje megbízhatóan csökkent. Ezt akkor végezték el, ha egy infarktus bizonyította az elõrehaladott koszorúér-betegséget, és a célja a szívroham ismétlõdésének megelõzése.
Henry Buchwald és munkacsoportja 838 szívbeteg sorsát elemezte, akik évtizedekkel korábban, 38-60 évesen szenvedtek szívinfarktust. Közülük 417 beteg számára szigorú diétát írtak elõ, mely csupán szerény mértékben javította a vérkoleszterin-szintet, 421 sorstársukon a diéta mellett a bélmûtétet is elvégezték.
A kutatók 25 évvel késõbb azt találták, hogy a mûtettel is kezelt szívbetegek átlagosan egy évvel hosszabb ideig éltek: lényegesen ritkábban fordult elõ ebben a csoportban a szívroham ismétlõdése vagy alsó végtagi érszûkület kialakulása, mint azok között, akik csupán igyekeztek zsírszegényen étkezni.
Mióta igen hatásos gyógyszerek kerültek be az orvosi gyakorlatba, melyekkel a koleszterincsökkentés eredményesen végezhetõ, a sebészi beavatkozásra már ritkán kerül sor. Bélmûtétet csak olyan esetekben végeznek, ha valamilyen mellékhatás miatt a beteg nem szedheti a gyógyszereket. A POSCH tanulmány jelentõségét az adja, hogy 25 év alatt összegyült adatokkal bizonyítja, hogy a vérkoleszterin szintjének normális szintre vitele hatékonyan csökkenti a szívroham kockázatát.