2024.03.29. - Auguszta

Bevezetik az elhízási adót?

Bevezetik az elhízási adót?
Az elhízás a jövõben még nagyobb méreteket ölt. Milyen következményekre számíthatunk? A hízási adó már évek óta nyílt viták tárgya.

Azon az alapon lehetne bevezetni, hogy ha valaki tudatosan olyan élelmiszereket vagy ételeket értékesít, amelyek megbetegítik vagy a betegségek iránt fogékonyabbá teszik az embereket, akkor viselnie kell a jövõbeli kezelés költségeinek egy részét. Persze kényes dolgok ezek, mert hogyan is definiáljuk az egészséges és az egészségtelen étel fogalmát, hol húzzuk meg a határt a normális és a túlzott fogyasztás között?
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

Talán valószínûbb, hogy bizonyos élelmiszerekre jövedéki adót vetnek ki, másokra adókedvezményt adnak, de az is elõfordulhat, hogy aki egészségtelenül táplálkozott egész életében, az csak korlátozott egészségügyi ellátásra lesz jogosult.

Ez tehát azt jelentené, hogy bárki bármit ehet, és mindenbõl annyit, amennyit csak akar, de aki nem törõdik az egészséges táplálkozással, nem részesülhetne ugyanolyan, teljes körû egészségügyi szolgáltatásokban, mint az, aki vigyázott az egészségére és visszafogta magát. Miért van az például, hogy az a negyvenéves vegetáriánus nô, aki hosszú ideje saját elhatározásából kis kalóriatartalmú étrenden él (ami drasztikusan csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet), pontosan ugyanolyan egészségügyi ellátást vehet igénybe, mint az a szintén negyvenéves nô, aki dohányzik, rendszeresen a pohár fenekére néz, és hamburgeren meg chipsen él?

Õk ketten a jövõben eltérõ megítélés alá esnek majd – legalábbis az egészségbiztosítójuk ismerni fogja táplálkozási szokásaikat, s annak megfelelõen kaphatnak biztosítási jutalompontokat. Bizonyos táplálkozási formák tilalom alá kerülnek, valahogy úgy, ahogy napjainkban a biztosítótársaságok a nagy kockázatú gépkocsivezetôknek tiltják bizonyos típusú jármûvek vezetését. Hogy hogyan? Egyszerû.

A jövõben általában digitálisan zajlanak majd a tranzakciók – bankkártya, hitelkártya vagy a mobiltelefonunkban tárolt digitális pénz segítségével –, ezért a biztosítók megvásárolhatják (vagy megkaphatják) az ügyfeleik táplálkozási szokásaira és viselkedésére vonatkozó adatokat, s ennek megfelelõen alakíthatják ki minden egyes ügyfelük kockázati profilját.

Az étkezés még a várostervezést és az építkezéseket is befolyásolhatja a jövõben. Az országok kormányai és az önkormányzati képviselõtestületek megbízásából a térképészek élelmiszer-térképeket fognak készíteni, amelyek rávilágíthatnak az összefüggésre a különféle élelmiszerek elérhetõsége, illetve fogyasztása és a lakók egészsége között. E térképek alapján egyes területeken evési tilalom léphet életbe, bár ez politikai szempontból kényes kérdés lehet. A jövõben is engedélyezni fogják az ilyen boltok mûködését? És ha igen, követelhetik-e a szülõk a bolt tulajdonosától a késõbbi fogorvosi kezelések árát?

Jövõ-dosszié
Rendelje meg a könyvet kedvezménnyel és ingyenes házhozszállítással!
További, kormányoktól független ellenintézkedések születhetnek az elhízás problémájával szemben a kiskereskedelem szintjén. Már van példa arra, hogy az Egyesült Államokban a szupermarketek hûségkártyáit összekapcsolták az ország élelmiszer- és gyógyszer-felügyeleti hatósága (Food and Drug Administration, FDA) által az egyes tápanyagokra megállapított ajánlott napi bevitellel – a fogyasztók beszerzéseit összevetik az ajánlott kalóriaszámmal és a vitaminadagokkal, s az esetleges eltéréseket a pénztárnál a végösszegbe beszámítanák.


Érdekes kérdés azonban, hogy a kereskedõ felelõssé tehetõ-e a fogyasztók egészségéért. Talán valószínûbb az a forgatókönyv, amely szerint a mobiltelefonunkra feltöltõdnének az elfogyasztott élelmiszerekre vonatkozó információk (az áruk csomagolásán levõ RFID-kódok vagy az éttermekben az étlapon levõ vonalkódok leolvasása révén), s ebbõl hasznos ötleteket meríthetnénk, hogy mit is együnk. Igazán jó szolgálatot tehet egy ilyen szerkezet, amelyben a teljes étkezési és folyadékfogyasztási történetünk benne van.

Ha például az orvos tudni szeretné, mennyi alkoholt iszunk, vagy hogy mennyi az éves kalóriabevitelünk, vagy ha mi magunk szeretnénk utánanézni, mikor és hol ettünk utoljára Cézár-salátát, elég lesz egy gombnyomás, és kiderül. Miért vitatkozunk olyan sokat az evésrõl? Miért kedveli a média olyan nagyon a végletesen sovány és a végletesen kövér embereket, és mi az, amitõl annyira félünk, ha az evésrõl van szó? Attól függ, milyen öszszefüggésben.

Észak-Európában, az Egyesült Államokban és Japánban (különösen Nagy-Britanniában) számos alkalommal támadtak riadalmak élelmiszer-biztonsági ügyek miatt, például a Creutzfeldt–Jakob-kórral, illetve a marhák szivacsos agyvelõgyulladásával kapcsolatban. Az emberek érthetõ módon kételkednek abban, hogy a kormány vagy az érintett gazdasági érdekcsoportok képesek-e ilyen kérdésekben megmondani az igazat. Vegyük hozzá ehhez a bizalmatlansághoz azt a tényt, hogy a legtöbb élelmiszert mesterséges körülmények között, ipari méretekben termelik, s nem csodálkozhatunk azon, hogy az emberek sorba állnak a piacokon az õstermelõknél vagy az organikus módszerekkel termelt húst árusító hentesüzletekben. Az sem meglepõ, hogy aki csak teheti, a saját kertjében termett zöldséggel-gyümölccsel látja el magát. Mindez ugyanis információs és bizalmi kérdés.