A név félrevezetõ, a készülék ugyanis nem "nano", ám kifejezetten apró és tökéletesen tudna folyamatosan pumpálni: például inzulint a cukorbetegek szervezetébe.

A nanopumpa váltakozó légnyomás és hõmérséklet mellett is képes huzamos ideig megfelelõen mûködni és pontos dózist adagolni. Mindehhez az IBM által kifejlesztett technológiát, a SOI-t (Silicon on Insulator) alkalmazták, amely a félvezetõ gyártás során alkalmazott megoldás, s a mikroelektronikai gyártásban érnek el jelentõs teljesítménynövekedést vele. A rendszer lényegét alkotó "szendvics", amely két szigetelõrétegbõl és egy közéjük helyezett szilikonrétegbõl áll elektromos feszültség hatására változtatja méretét, ezzel pedig képes konstans pumpálást biztosítani. Míg ez a mechanizmus számos orvosi készülék alapját szolgáltathatja, a gyártók elsõ körben inzulinpumpát készítenek belõle, amely képes nagyon kis adagokat is pontos adagolás mellett huzamosabb idõn keresztül juttatni a szervezetbe.

Maga a készülék két részbõl áll: az elektronikát tartalmazó állandó elembõl, amelyhez az inzulinadagoló és az egyhetes kezeléshez szükséges pumpálómechanizmus illeszthetõ, ezek már folyamatosan cserélendõ elemek. Az adagolóba 4 és 6 ml közti inzulinmennyiség fér, s a 65*38*11 milliméteres méretnek köszönhetõen a készülék könnyen elrejthetõ a ruhák alatt, gyakorlatilag négyszer kisebb a mai legkisebb inzulinadagolónál. Emellett képes a légbuborékokat is rövid használat után kiszûrni és erre figyelmeztetni.