Minden életkorban – de különösen idősödve – meglehetősen gyakori, hogy látszólag a bőrön, valójában azonban a bőr alatti szövetekben ún. véraláfutások keletkeznek, elsősorban valamilyen sérülés hatására. Addig nincs is különösebb aggodalomra ok, amíg ezek valamilyen ütés, esés nyomán alakulnak ki valamely testtájon.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A véraláfutások legártatlanabb, könnyen rendezhető oka gyakran az, hogy a szükségesnél kevesebb C- vagy K-vitamin jut a szervezetünkbe. Köztudott ugyanis, hogy mindkét vitamin jó hatással van a hajszálerek falára, azaz erősítik, a sérülésekkel szemben ellenállóbbá teszik őket. Gyakori tényező lehet az idősödés is. Előrehaladott életkorban a zsírpárnák „elvesztésével”, a bőr vékonyabbá válásával, szövetállományának fokozatos leépülésével, a hajszálerek falának gyengülésével nő az apróbb mechanikai sérülések nyomán kialakuló bevérzések esélye. A hajszálerek sérülékenysége összefüggésbe hozható a hormonháztartás változásával, így az ösztrogénhormon termelésének csökkenésével, illetve megszűnésével is. Nem véletlen, hogy például a menopauza idején kék, lila foltocskák jelennek meg a nők különféle testtájain anélkül, hogy bármilyen sérülés érte volna az adott bőrfelszínt.
Ugyancsak hozzájárulhat a véraláfutások, vérömlenyek gyakorivá válásához az, hogy ötvenéves kor felett a csontvelő működése is megváltozik. Ez, a vérlemezkék (trombociták) képződésében aktív szerepet betöltő szövet az élet harmadik harmadában már kevesebb és kevésbé tevékeny vérlemezkét termel, ami károsítja az érfalakat, rugalmatlanná, törékennyé teszi őket.A vérképzési/alvadási zavarra utaló apró bevérzéseket valamilyen gyógyszer (pl. szteroidtartamú vagy szalicilt tartalmazó készítmény tartós szedése) is kiváltja, ám komoly kockázatai lehetnek a különböző gyulladások és például a májbetegségek, vagy a HIV-fertőzés okozta bőrvérzéseknek.
A vérerek sérülékennyé válása következtében ugyanis a trombociták szétesnek, ami véralvadék-képződéshez vezet(het). A bőrbevérzésekre kiemelt figyelmet kell fordítani akkor, amikor a bőrfelületet bizonyíthatóan nem érte semmiféle agresszív külső hatás (ütés, nyomás), illetve a testszerte apró, piros, tűszúráshoz hasonló pöttyök, foltok (bevérzések) jelennek meg.
A véraláfutások okait akkor is ki kell deríttetni (labor-, belgyógyászati, hematológiai vizsgálatokkal), ha azok a legkisebb külső behatásra (pl. a bőr megnyomásakor) is megjelennek, mert sokszor a korral járó betegségek (mint pl. a 2-es típusú cukorbaj) is a hajszálereket károsítják.
Bár még akiket érint, azok sem mindig tudják: az ízületeket érintő bevérzések és a velük gyakran együtt járó ödémásodás is a vérképzési zavarok jelei lehetnek.
Általában semmilyen jelentőséget nem tulajdonítunk a legtöbbször a lábunk bőrén megjelenő piciny piros pontoknak, amelyek azonban valamilyen apró sérülés hatására terjedelmes foltokká alakulnak. Pedig az ilyen tünetekkel is érdemes minél előbb orvoshoz fordulni. Felmerülhet ugyanis a trombocitopénia (alacsony vérlemezke-termelődés, a normálisnál alacsonyabb trombocitamennyiség) gyanúja. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot megértsük, nem árt tudni: a vér egy mikroliterjében általában 150 000–350 000 vérlemezke van. Amennyiben a vérlemezkeszám 20-30 ezer/mikroliter alá süllyed, igen kis sérülés hatására is vérzés jelentkezhet. Rendszerint azonban a 10 ezer/mikroliteres vérlemezkeszám alatt áll fenn a sérülés nélküli, spontán módon is kialakuló vérzés nagyobb kockázata. Minél alacsonyabbra csökken tehát a vérlemezkék száma, annál nagyobb a (be)vérzés súlyosbodásának, a „szerzett” hemofiliának, a vérzékenységnek a kockázata. Ez érintheti az emésztőszerveket (pl. a bélrendszert), de akár az agyat is.
Indokolt tehát – különösen időskorban – orvoshoz fordulni, ha időről időre valahol véraláfutást tapasztalunk magunkon, illetve gyakran vérzik a fogínyünk, esetleg véres székletet vagy vizeletet ürítünk.
Amennyiben időben kiderül, mi áll a tünet(ek) hátterében, megfelelő terápiával megelőzhető a vérlemezkeszám további csökkenése és az ezzel járó vérképzési zavar súlyosbodása, ami akár életveszélyessé váló állapothoz, vagyis elvérzéshez is vezethet.