Az emberi szervezetbe jutó táplálékot és levegõt egy, a garatban gyûrûszerûen elhelyezkedõ immunszerv, az ún. Waldeyer-féle gyûrû szûri meg a potenciális kórokozóktól, baktériumoktól, vírusoktól. Fõbb részei az orrmandula, torokmandula és a nyelvgyöki mandula.
Ennek a gyûrûnek a legfõbb részei az orrgaratban található orrmandula, a szájgaratban elhelyezkedõ, páros torokmandula, illetve lent, a nyelv eredésénél található nyelvgyöki mandula.
A gyûrû egyes elemei közt, számos különbség van:
- Gyermekkorban, a fentiek közül leginkább igénybevett immunszerv az orrmandula (és valamennyire a torokmandula), felnõttekben a torokmandula, míg a nyelvgyöki mandula szinte kizárólag csak olyan betegekben (felnõttekben) "aktív", akinek korábban kivették a torokmanduláit.
- Az orrmandula a népesség 99 százalékánál tizenéves korra teljesen elsorvad. Tehát ha valakinek nem vették ki gyermekkorban az orrmanduláját, attól még szinte biztos, hogy nincs neki!
- Az orrmandula kisgyermekkorban, sajnos (vagy nem sajnos) visszanõhet, míg a torokmandula nem. Ha valakinek kivették a torokmanduláit, és úgy tudja, hogy "visszanõtt", annak a mûtét során maradhatott benn egy kisebb-nagyobb csonk. Ilyen elõfordul...
- A nyelvgyöki mandula az orrmandulától és a torokmandulától eltérõen, nem egy teljesen különálló szerv, hanem a nyelv izomzatába van beépítve. Ezért annak mûtéte nehézkes, a nyelv jó vérellátása miatt sok vérvesztéssel jár, ezért ritkán mûtjük.
