2020.12.05. - Vilma

Denevérek terjeszthették emberre a korona vírust

Denevérek terjeszthették emberre a korona vírust
Denevérek terjeszthették emberre a korona vírustA koronavírust is egy denevért fogyasztó ember kapta el elsőként... terjed a hír. A félig - meddig nyers rovarok, hüllők megevése különösen veszélyes lehet. A korábbi koronavírus okozta fertőzések jelentős része denevérekből indult ki. Így volt ez a 2002-2003-as SARS-járvány esetében, és nagyon valószínű, hogy így van ez a mostani koronavírus-járványban is. De hogyan lehetnek a denevérek ilyen eszményi hordozói, állati közvetítői a később embereket is remekül fertőző kórokozóknak? Ez egyáltalán nem kézenfekvő, hiszen a denevérek kifejezetten alsóbbrendű emlősök, igen távol állnak tőlünk.
A denevérek nem csupán a koronavírust hordozhatják. Róluk terjedt át az emberre a Marburg és rengeteg egyéb vírus is, sőt az ebolának is ideális búvóhelyet biztosítanak. Ráadásul e kórokozók többsége nem okoz tüneteket a denevérben. A kutatások fő iránya ezért az, hogy megtudjuk, miért képesek ezek az állatok gond nélkül együtt élni a világ legveszélyesebb vírusaival. Úgy tűnik, a rejtély nyitja

eat the bat - denevért ettek, ez lehet a koronavírus forrása

A denevérek rengeteg rovart fogyasztanak, amelyek a legkülönfélébb betegségeket terjeszthetik. Főként ez az oka annak, hogy ilyen sok vírust begyűjthetnek. A vírusfertőzés hatására a sejtek előbb-utóbb szétesnek, és a belőlük kiszabaduló DNS-darabkák az egész véráramban elterjedhetnek. Minden emlős immunrendszere érzékeny e DNS-fragmentumokra, hiszen ezek jelenléte kórokozó-fertőzésre utalhat. Ilyenkor immunreakció, végső soron pedig gyulladás alakul ki. Csakhogy a túlzott gyulladás önmagában is veszélyes lehet a gazdaszervezet életére.

A denevérek repülése döbbenetesen sok energiát igényel. Ennek eredményeként sok sejtjük vírusfertőzés nélkül is szétesik, és a DNS darabkái kiszabadulnak. Ezért, ha minden ilyen esetben gyulladásos folyamatok indulnának be a denevér szervezetében,

Az evolúció folyamán valószínűleg az immunrendszer kiszabadult DNS-re való érzékenysége lecsökkent. Ez azt eredményezte, hogy a denevérek képesek voltak igen jól szabályozott egyensúlyi állapotot kialakítani a vírusok elleni védekezés és a szükségtelenül gyakori gyulladások elfojtása között. A vírusok így életben maradnak bennük (ha feltételezzük, hogy a vírusok egyáltalán élnek, de ez egy másik történet), és amint átjutnak egy másik, érzékenyebb állatba, ott akár halálos betegséget is okozhatnak.

(NYT)