2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Gyõzelmi koszorú a koszorúér sebészetének

Gyõzelmi koszorú a koszorúér sebészetének
A koszorúér szûkületek kezelésére, évtizedekkel ezelõtt bevezetett áthidaló mûtétek eredményeinek összesítõ adatai bizonyítják, hogy jól sikerült beavatkozás után a súlyos koszorúérbetegek fele ugyanolyan eséllyel folytathatta életét, mint hasonló korú, nem szívbeteg társaik. Dán szívgyógyászok szívmelengetõ tanulmányát az Európai Szívgyógyászok Társaságának folyóirata közölte.

Az iparilag fejlett országokban már fél évszázada a legtöbb ember szív- és érrendszeri betegségek következtében hal meg.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

Ennek magyarázata a szívünk zavartalan mûködéséhez létfontosságú koszorúérrendszer beszûkülése, esetleges elzáródása. Az is kiderült, hogy a koszorúerek belsõ felszínén már gyermekkorban megjelennek azok a sárga csíkok, melyekbõl évtizedek alatt a zsírlerakódás kifejlõdik és amibe késõbb mészrögök is lerakódnak.

A koszorúerek beszûkülése is már ifjúkorban elkezdõdik. A koreai háború idején az amerikai hadügyminisztérium arra volt kíváncsi, hogy a katonákat milyen lövedékek ölik meg a legkíméletlenebbül, ezért megoldották, hogy valamennyi, halott katonájukat a hadszíntér mögött fölboncolják. Az átlagosan húsz éves katonákat sorozáskor megvizsgálták, egészségesnek nyilvánították és amikor az derült ki, hogy a fiatal férfiak jelentõs hányadának koszorúereiben jól kimutatható szûkületek vannak, mindenki megdöbbent. Ma már tudjuk, hogy ez általánosságban igaz: a betegség gyermekkorunkban elindul és évtizedek alatt, fokozatosan romlik.

A régi doktorok sokféle bajjal könnyebb helyzetben voltak: vannak betegségek, melyeket valamilyen baktérium okoz és annak kimutatása tisztázza a kórt, a baktériumot elpusztító gyógyszer hatására pedig a beteg meggyógyul. Tüdõvész a fölfedezõjérõl elnevezett Koch-bacillus nélkül nem létezik, és a tuberkulózis kórokozóját hatékonyan kezelõ oltás vagy tabletta alkalmazásával az esetek többségében jól gyógyítható.

Korunk legfontosabb egészségügyi gondja, a szív- és érbetegségek csoportja nem egyetlen kórokozó következménye, hanem kockázati tényezõk hatására alakul ki. Minél több, ilyen rizikófaktor hat egymás mellett, annál nagyobb a veszélye a szívinfarktus vagy az agyi katasztrófa bekövetkezésének. A kórosan emelkedett vérzsír-szint, a dohányzás, a nem megfelelõen kezelt magas vérnyomás vagy cukorbaj, az elhízás, a kevés mozgás elõbb-utóbb koszorúérbetegséghez vezet.

A kifejezetten beszûkült koszorúér szakaszokat a sebészek a múlt század hatvanas éveiben kezdték különbözõ technikákkal kezelni. Ezek lényege általában a beszûkült, sõt elzáródott érszakasz áthidalása volt. Ez ugyanaz, mint amikor a város valamelyik, fokozatosan elzáródó utcájához kerülõutat alakítunk ki: az úttorlasz elõtt a forgalmat áttereljük a szomszédos, párhuzamos utcába, aztán a zárt részen túl visszavezetjük a közlekedést az eredeti útvonalra.

A beszûkült koszorúérhez a kerülõút a beteg saját visszere volt, amit legtöbbször az alsó végtagról vett ki a sebész, aztán bevarrta a szív felszínén futó koszorúérbe úgy, hogy az áthidalja az "úttorlaszt", a szûkületet. A módszer mindenütt a világon rendkívül gyorsan elterjedt.

Ron T. van Domburg és munkatársai Rotterdamban, az utolsó harminc esztendõben koszorúérszûkület miatt, áthidaló mûtéttel operált betegek sorsát követték. Az elsõ, 1041 operált személy adatait sikerült földolgozni, akik mûtétjük idején átlag 53 évesek voltak. Az operáció 1971-1980 között történt. A dán szívgyógyászok a mostani vizsgálat idõpontjában még mindig 196 olyan beteget találtak, akit ebben a kezdeti idõszakban operáltak, és közülük tízen a kilencvenedik születésnapjukat is megünnepelhették.

A jól operált, súlyos szívbetegek halálozási arányszáma tehát igen kedvezõ, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a mûtét nélkül valószínûleg csak rövid életre számíthattak volna. A jó eredményekben bizonnyal annak volt alapvetõ szerepe, hogy a beavatkozás után ezek az emberek - 88 százalékuk férfi - gondosan ügyeltek esetleges korábbi kockázati tényezõik kiiktatására életükbõl.

A kutatók megvizsgálták, hogy szívmûtét után ezek a személyek statisztikai valószínûség szerint hány további évre számíthattak. Az összehasonlítási alap az volt, hogy akkor Hollandia területén az ugyanolyan életkorú és nemû emberek általában hány esztendeig éltek. Az derült ki, hogy az operáltak fele gyakorlatilag ugyanolyan hosszú életre számíthatott, mint a népesség többi tagja.

Az elsõ szívmûtétet követõen a várható életkilátás átlagosan további 17,6 esztendõ volt. Az természetes, hogy az alapbetegséget, sajnos, még a leggondosabb életviteli módosításokkal sem mindig lehetett teljesen leállítani. Az elsõ mûtétet sokaknál az operáció ismétlése követte, az pedig rontotta a tartós túlélés esélyét. A koszorúérbetegség sebészi kezelésének megjelenése azonban alapvetõen megváltoztatta a súlyos betegek életkilátásait.