Autista zsenik: városi legenda vagy valóság?

Férfiak, matematika, autizmus. E három fogalom látszólag nem, valójában mégis szorosan kapcsolódik egymáshoz - állítja Simon Baron-Cohen, a University of Cambridge Autizmus Kutató Központjának igazgatója a BBC internetes kiadásában. Mi a véleménye errõl egy magyar szakembernek?

Baron-Cohen szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy amint a kivételes matematikai tehetségek felé közelítünk, az autizmus elõfordulása egyre gyakoribbá válik. Kimutatható az is, hogy matematikusok gyermekei az átlagosnál nagyobb eséllyel lesznek autisták, ami ugyancsak genetikai kapcsolatot sejtet a matematikai érdeklõdés és az autizmus között. A mára felhalmozott adatok szerint szintén megállapítható, hogy az autista gyermekek apái és nagyapái az átlagosnál nagyobb arányban voltak mérnökök, azaz egy olyan szakma mûvelõi, amely megköveteli a részletek iránti figyelmet és összetett rendszerek megértését.

Egy másik feltárt tendencia szerint a férfiak sokkal hajlamosabbak az autizmusra, mint a nõk. Az autizmus klasszikus, súlyosabb típusában szenvedõk négyötöde férfi, míg az enyhébb variáns, az Asperger-szindrómát kilencven százalékban szintén a férfiaknál tudják kimutatni. A jelenséget megmagyarázhatja az autizmus és a tesztoszteron magas szintje közötti, közelmúltban feltárt kapcsolat - állítja Baron-Cohen friss kutatási eredményekre hivatkozva.

Mindezt az teszi különösen aktuálissá, hogy az autizmus magzati kori szûrése, bár ma még nem lehetséges, a közeljövõben valósággá válhat - véli az angol professzor, aki szerint ez számos olyan kérdést vet fel, amelynek megválaszolása higgadt mérlegelést igényel.

Amennyiben egy magzatról megállapítanák, hogy nagy valószínûséggel súlyos autisztikus vonásai fejlõdnek majd ki születése után, a szülõk akár a "szelektív abortusz" mellett is dönthetnek, azaz a betegségre hivatkozva elhajthatják a magzatot. Egy másik lehetõség a gyermek - akár magzati kori - kezelése lenne, a professzor szerint azonban ez a megoldás azzal a hátránnyal járhat, hogy az autizmussal gyakran együtt járó kiemelkedõ képességek, mint például a matematikai zsenialitás is elveszhet.

Baron-Cohen érveléséhez kapcsolódva, azt mintegy alátámasztva fejtegeti nézeteit a brit Guardian tudományos blogján James Randerson. A publicista Paul Dirac közelmúltban megjelent életrajzát idézi, amely szerint a zseniális angol fizikus autista volt, noha állapotát soha nem diagnosztizálták.

Dirac mellett számos más matematikusról, természettudósról is beszélik, hogy autista volt, vagy legalábbis autisztikus vonásokkal rendelkezett. Michael Fitzgerald, a dublini Trinity College gyermekpszichiátriai tanszékének professzora, akinek már három könyve is megjelent történelmi hírességek vélt autizmusáról, úgy véli, hogy Newtonra és Einsteinre is jellemzõ volt a betegség enyhébb típusát jelentõ Asperger-szindróma számos tünete. Mindkét tudós rendkívüli érdeklõdést mutatott egy jól meghatározott terület iránt, amely gyakran oda vezetett, hogy egy-egy kérdésben annyira elmerültek, hogy hosszú ideig nem ettek. Mindkettõjüknek nehézségeik voltak a kommunikáció terén, és gyakran félszegen viselkedtek bizonyos társasági helyzetekben. Newtonról ismert például, hogy amikor senki sem jelent meg egyetemi elõadásain, az üres teremnek tartotta meg azokat.

Természetesen az említett tudósok autizmusa csupán feltételezés, hiszen a kór pontos leírása Hans Asperger és Leo Kanner munkája nyomán csak az 1940-es években történt meg, mutatnak rá a kritikusok. Minden ennél korábban élt híresség esetében csak az illetõ viselkedésérõl feljegyzett történetekre hagyatkozhatunk, amelyek általában nem teszik lehetõvé az autizmus minden kétséget kizáró megállapítását.

Balázs Anna gyermekpszichiáter, az Autizmus Alapítvány kuratóriumának elnöke az MTI-Press kérdésére elmondta, hogy Baron-Cohen elmélete az autizmus és a kiemelkedõ matematikai képességek kapcsolatáról korántsem bizonyított, s eddig nem támasztották alá kielégítõen az angol professzor által idézett tesztoszteron-hipotézist sem. "Összességében korai és kissé szenzációszagú a bejelentés" - vélekedett. "Valójában az autisták túlnyomó többsége nem rendelkezik kiemelkedõ matematikai képességekkel, gyakoribb a kivételes mechanikus memória és számolási képesség. A kreatív "zsenik" rendkívül szûk, ám nagyon látványos alcsoportot alkotnak" - hangsúlyozta.

Balázs Anna beszámolt arról is, hogy az autizmust egyre fiatalabb korban képesek vagyunk felismerni: a korábban szakmai konszenzusnak számító három éves korról mára 18 hónapos korra csökkent a betegség megállapításának átlagos idõpontja. A gyermekpszichiáter szerint ugyanakkor - annak ellenére, hogy intenzív kutatás folyik az autizmus genetikai hátterének tisztázásáról - a betegség magzati kori diagnózisa, illetve a méhen belüli gyógyítás lehetõsége egyelõre nagyon távoli. Ha a tudomány ott tart majd, hogy genetikai diagnózist lesz képes felállítani, nagyon valószínû, hogy genetikai alcsoportok is szétválnak majd, és nem mindegyikre lesz jellemzõ a kiemelkedõ talentum. "A diagnózistól pedig még nagyon hosszú út vezethet a terápiáig" - tette hozzá.

Az Autizmus Alapítvány elnöke végül felhívta a figyelmet arra is, milyen érzelmi viharokat, s gyakran fájdalmat váltanak ki az autisták családtagjai körében az optimista ígéretekkel kecsegtetõ elméletek.