Megnyugtató válasz helyett nehezen tisztázható nézeteltéréseket hozott a mobiltelefon feltételezett mellékhatásairól végzett nagy nemzetközi felmérés.
Egyelõre csalódniuk kell azoknak, akik bizonyítékot vagy cáfolatot várnak arról, valóban okozhat-e rákot az agy közvetlen közelében használt mobiltelefonok rádiósugárzása. Félõ, hogy alulmúlja a várakozásokat az e tárgyban az eddigi legnagyobbnak minõsített nemzetközi tudományos felmérés, a részben az EU által finanszírozott Interphone.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
"Megpróbáltuk tisztázni, becsúsztak-e statisztikai hibák a tanulmányokba, újra áttekintettük az elemzéseket, és igyekeztünk megállapodásra jutni, hogy értelmezhessük és megszerkeszthessük az eredményeket" - foglalta össze diplomatikusan a professzor asszony azt a nyugtalanító körülményt, hogy a kutatásban részt vevõ mintegy ötven tudós három, nagyjából egyformán népes - és Cardis szerint egyformán jóhiszemû - csoportra oszlott, amelyek álláspontja nem látszik összeegyeztethetõnek. Az egyik vélemény szerint a rákos esetek emelkedése látszólagos, mert pusztán statisztikai hibának tudható be. A másik álláspont hívei úgy látják, hogy a rádióhullámok miatt tényleg emelkedett a vizsgált betegségek száma. A harmadik szárny pedig sem az egyik, sem a másik következtetést nem látja megalapozottnak. Cardis azt reméli, szeptemberre mégis olyan állapotba kerül a tanulmány, hogy tudományos folyóiratban közölhetõ lesz.
Ideje volna, hiszen - mint a franciaországi felmérést vezetõ Martine Hours mondta a L'Express címû hetilapnak - minél tovább várnak, annál több lesz a rémhír. Az emberek azt hihetik, az eredmények ijesztõek, és a kutatók nyomás alá kerültek, hogy ne mondjanak semmit. Ez nem igaz - nyugtatta meg Hours az olvasókat. Az eddig nyilvánosságra hozott részletek valóban nem tûnnek aggasztónak, az országtanulmányok többsége nem mutatott ki kockázatot. De nehéz is megbízhatóan felmérni a hatást, amikor utólag kérdezik ki a mobilozási szokásaikról azokat, akikben már kifejlõdött az egyáltalán gyanúba hozható néhány fajta - agyi, fül- vagy nyaki, jó- vagy rosszindulatú - daganat, és óhatatlanul arról spekulálnak, mitõl lettek betegek.
Ebbe a bizonytalanságba robbant be a hír július végén: egy tekintélyes amerikai rákkutató, Ronald Herberman azt üzente kollégáinak a pittsburghi egyetemen, hogy óvatosan mobilozzanak, a gyerekektõl pedig tartsák távol a készüléket. Lehet valami összefüggés a mobiltelefon és az agydaganat között, véli Herberman, egyelõre nem nyilvános kutatásokra hivatkozva: a sajátjára és az AIRC szintén publikálásra váró eredményeire. A professzor ezzel meglehetõsen magányos harcosnak tûnik az Egyesült Államokban.
Eddig egyetlen nagyobb tudományos kutatás sem erõsítette meg a mobil és az agyrák közötti kapcsolatot - fûzte hozzá a Herberman-levél híréhez a BBC brit rádió. Az amerikai egészségügy egyik hatósága, az Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hivatal honlapja szerint eddigi ismereteink alapján nincs kockázat, ha pedig mégis lenne, az csak nagyon csekély. Az amerikai Nemzeti Rákintézet folyóirata tavalyelõtt azzal nyugtatta meg olvasóit, hogy egy dán felmérés 420 ezer mobilozót figyelt meg egy évtizeden át, és nem bukkant kockázatra.
Skandináviából érkezett azonban az a hír is, amely kilóg a sorból. 2004-ben a jó nevû stockholmi Karolinska Intézet keltett feltûnést azzal, hogy az akusztikus neurinóma - egy jóindulatú és lassan fejlõdõ, ráadásul igen ritka, 1 millió emberbõl évente egyet megtámadó fülidegdaganat - gyakrabban fordul elõ azoknál, akik legalább tíz éven át intenzíven a fülükhöz szorították a telefont. Eredményüket maguk a kutatók is fenntartással kezelték, épp az alacsony esetszám miatt, de azért is, mert a vizsgált tízéves idõszakban még jócskán használták az azóta elavult analóg mobilokat, amelyek mai társaiknál jóval erõsebben sugároztak. A megerõsítést vagy a cáfolatot a svéd kutatók is az Interphone végeredményétõl várnák.