A szakemberek eredményei azért is figyelemre méltóak, mert ez az elsõ alkalom, hogy konkrét alvásvizsgálatokkal sikerült alátámasztani ezt az összefüggést. Milyen tényezõk hajlamosíthatnak a horkolásra? Mit tehetünk, hová fordulhatunk a betegség megelõzése, kezelése érdekében?
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az eredmények alapján a pácienseket három csoportra osztották: enyhe horkolókra - 0-25% éjszakai horkolás az alvási idõbõl -, közepes horkolókra - 25-50% éjszakai horkolás - és súlyos horkolókra, akik az éjszaka több mint felében horkoltak. Az eredmények szerint a fej-nyaki verõér súlyosabb fokú elmeszesedése az enyhe horkolók 20 százalékában, a közepes horkolók 32 százalékában, míg a súlyos horkolóknak már 64 százalékában volt diagnosztizálható.
Dr. Sharon Lee, a kutatás vezetõje vizsgálati eredményeikre alapozva kijelentette, hogy a súlyos horkolóknak érdemes lenne kivizsgáltatniuk magukat az érbetegségek kockázati tényezõire is, ugyanis ez a kísérõtünet felhívhatja a figyelmet az érrendszerben már meglévõ, de láthatatlan, súlyos következményekkel járó elváltozásokra.
Amint arról korábbi cikkünkben már beszámoltunk, a hangosan horkolók körében több a szívbetegség és a szélütés a Semmelweis Egyetem szakembereinek kérdõíves vizsgálatai szerint. A kutatásban résztvevõ védõnõk a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének átfogó egészségügyi felmérésének részeként 12 643 magyar résztvevõt kérdeztek ki otthonukban 2002-ben.
A kérdések közül néhány a horkolásra, a szív- és érrendszeri betegségekre, valamint a szélütésre vonatkozott. A vizsgálatba bevont 18 év feletti személyek kor, nem és lakhely szerint is reprezentálták a teljes magyar lakosságot, az ország 150 régiójában a Kopp Mária által vezetett nagyszabású felmérésben.
A magyar kutatók megállapították, hogy a hangos horkolás - légzési szünetekkel súlyosbítva - összefüggésbe hozható a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a szélütés megemelkedett kockázatával. Az eredmények alapján a hangos horkolók 34 százalékkal nagyobb eséllyel kaptak szívrohamot, mint a halkan horkoló személyek, és az utóbbi csoporthoz képest 67 százalékkal nõtt az esélyük arra, hogy szélütés éri õket.
A horkolás miatt alvás közben esetlegesen súlyosabb légzéskimaradás -alvási apnoé - alakulhat ki, amelynek oka a felsõ légutak pillanatnyi elzáródása. Ekkor a lágy szövetek a torok hátulján elernyednek, és részben vagy teljes egészében elzárják a levegõ útját. Ez a légzéskimaradás akár 10-30 másodpercig is eltarthat, óránként 20-40 alkalommal is elõfordulhat, és következményeként a páciens vérének oxigénmennyisége lecsökken. Amikor csökken az agy felé áramló vér mennyisége, az agyi kis vérerek kitágulnak, hogy minél több vért minél hosszabb ideig tudjanak befogadni.
A kis vérerek károsodása azzal a veszéllyel járhat, hogy az átáramló vér mennyiségének éjszakai csökkenésekor nem tudják biztosítani az agysejteknek szükséges oxigént és cukrot. Enyhébb esetekben ez vészreakciót vált ki, így az agy riadóztatja a beteget, aki felébred, a súlyosabb helyzetekben azonban agyvérzés alakulhat ki és az érintett reggelre megbénulhat.