Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A szakirodalom azóta ezt a jelenséget Barrett nyelõcsõnek hívja és mint kiderült, ez a változás gyakran az elsõ lépése az egyik, igen rosszindulatú daganat kifejlõdésének. Ez legtöbbször úgy alakul ki, hogy a nyelõcsõ kitágul és a gyomorsav átjut erre a területre is.
A gyomor-bélbetegségekkel foglalkozó orvosko adatai szerint minden huszadik amerikai felnõtt bajlódik ilyen panasszal és ezeknek harminc-negyvenszer nagyobb az esélye a nyelõcsõrák kifejlõdésére, mint azoknak, akiknél ez a szövettani eltérés nem figyelhetõ meg.
Douglas A. Corley és munkatársai 953 Kaliforniában élõ hölgyet és urat vizsgáltak meg, akiknek egy részénél megtalálták a Barrett-nyelõcsõ szövettani elváltozását, míg a többieknél csak a nyelõcsõ alsó részének kitágulását észlelték, az erre jellemzõ panaszokkal, végül voltak azok a szerencsések, akiknél semmiféle ilyen betegség nem volt kimutatható.
A vizsgált személyek életmódi adatainak fölvétele során kiderült, hogy azoknak a nyelõcsövében, akik naponta általában megittak egy- vagy két pohárnyi bort, 56 százalékkal ritkábban alakult ki a rosszindulatú daganathoz vezetõ szövettani eltérés, mint azokéban, akik vagy nem ittak alkoholt egyáltalán, vagy sört, esetleg pálinkát fogyasztottak szívesebben.
A bor adagjának növelése a daganat elleni védõhatást nem fokozta és nem volt különbség a vörös-, vagy a fehér bort kedvelõk között. A kutatók megfigyeléseik fontosságát abban látják, hogy az Egyesült Államok területén ez a fajta rosszindulatú daganat az utolsó három évtizedben ötszörte gyakoribb lett. A mérsékelt borfogyasztás ezt a helyzetet talán javíthatná.