Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A jómódú országokban viszont mind több ember küszködik túlsúllyal, sõt kóros elhízással. A magyarországi fölmérések évek óta azt mutatják, hogy a hazai lakosságnak több mint fele súlytöbbletet hordoz magán és sok a dagi gyerek. Nem csoda tehát, hogy az utóbbi évtizedekben sok fogyókúrát ajánlottak azoknak, akiknek fölös kilói vannak. A sok szénhidrátot, kevés zsírt tartalmazó étrend két évtizede lett népszerû, amikor úgy vélték, hogy ugyanannyi kalória szénhidrátból kisebb mértékben hizlal, mint a zsírból származó energia. A zsírban gazdag, lehetõleg szénhidrátmentes diéta Dr. Robert Atkins nevéhez fûzõdik. A szerzõ halála után ugyan kiment a divatból, de az utóbbi idõben újraéledt.
Frank M. Sacks és munkacsoportja azt vizsgálta, hogy az alapvetõ táplálékokból - fehérje, szénhidrát, zsír - melyiknek az adagját célszerû csökkenteni vagy növelni, hogy ugyanannyi kalória bevitele esetén a testsúlyból veszíthessünk. Mivel néhány hónapig szinte mindegyik diétával sikerül elõször fogyni, de késõbb a túlsúly kamatostól visszajön, a tanulmány önkéntes résztvevõi két évre vállalták a szolid koplalást.
A 811, súlytöbblettel bajlódó, 30-70 éves hölgy és úr vagy olyan ételt fogyasztott, amiben kevés zsír volt és átlagos mennyiségû fehérje, vagy olyat, ami a kevés zsír mellett sok fehérjét tartalmazott. Egy másik csoport tagjai sok zsírt, átlagos fehérje mennyiséget ettek és voltak olyanok, akik sok zsírt és fehérjét kaptak, de ezért kevés volt ételükben a szénhidrát.
Egyéni számítás alapján mindegyik résztvevõ 750 kalóriával kevesebbet kapott, mint amennyi neki járt volna. Arra kérték õket, hogy legalább heti másfél órát mozogjanak és hetenként-kéthetenként csoportos megbeszélésen vegyenek részt a két esztendei megfigyelés ideje alatt.
Fél év után a vizsgálati alanyok eredeti súlyuk hét százalékát adták le, ami átlag hat kilónyi súlyvesztés volt. A második évben a legtöbben elkezdtek visszahízni, de azért a vizsgálat végére az átlagos fogyás négy kilót tett ki. Minden hetedik résztvevõ indulási súlyának legalább 10 százalékát ledolgozta.
A vizsgálat legtanulságosabb eredménye az volt, hogy teljesen mindegy, melyik alapvetõ tápanyagból fogyasztottak a résztvevõk keveset vagy sokat. A súlycsökkenés mindegyik diétával azonos mértékû volt, ha a vizsgált személy megfelelõen tartotta a számára elõírt étrendet. Az egy év utáni visszahízási hajlam azt jelezte, hogy többségük általában nem maradt olyan fegyelmezett, mint ahogyan a koplalást elkezdte.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a súlycsökkenés mértéke egy tényezõvel volt párhuzamos: aki a két év során fölkínált 59, csoportos megbeszélésen mindig ott volt, az jobban fogyott, mint azok, akik ezekre a tapasztalatcserékre nem nagyon jártak. feltehetõen õk tartották be legfegyelmezettebben a feltételeket.
A munkacsoport adatai azt igazolják, hogy a lényeg a korábbinál kevesebb kalória elfogyasztása és mindegy, hogy a karcsúsodni vágyó ezt melyik híres és neves fogyókúra rendszer szerint teszi. Nincs igazán jelentõsége annak, hogy a súlyvesztéshez a zsírt vagy a szénhidrátot igyekszünk étrendünkbõl görcsös elszántsággal kiiktatni, csak az összkalóriát csökkentsük következetesen.
A szakemberek idézik két francia kisváros kezdeményezését, ahol az ifjúkori elhízás terjedése ellen azt tették, hogy minden felnõtt - a polgármestertõl a cukorkaárusig - a teljes helyi média segítségével folyamatosan igyekezett a gyerekeket segíteni abban, hogy egészségesebben étkezzenek. A szülõket megtanították korszerûbben fõzni, a dundi iskolások családjai külön figyelmet kaptak.
Öt év múlva a túlsúlyos gyerekek aránya ezekben a városkákban kilenc százalékkal lett kisebb, miközben a szomszédos településeken a dagik száma csaknem húsz százalékkal nõtt. Az utóbbi adatok a jelenlegi általános francia helyzetet tükrözik.
A kövérség olyan, mint a kolera, írják a kutatók: önmagában nem elégséges az egyén igyekezete, hogy a járvány megszûnjön. Szükség van a közösség valamennyi tagjának segítségére is.