Lehet, hogy nehéz napoknak néznek elébe a dohányosok Nagy-Britanniában; az állami egészségügyi szolgálat kórházai ugyanis arra készülnek, hogy a nikotinfüggõ betegeket lassabban vagy egyáltalán ne kezeljék, ha mûtétjük elõtt nem szoknak le a dohányzásról.
A kétes alapú szelekcióra valószínûleg azért szánnák rá magukat az egészségügyi szervek, mert a szigetországban hosszú sorok kígyóznak a mûtéti várólistán. A tervezet nagy vihart kavart az orvosok körében, de a betegszövetségek is "az emberi jogok megsértésérõl" beszélnek.
Minden esetre feltûnõ, hogy Alan Johnson egészségügyi miniszter tartózkodik a nyilvános nyilatkozatoktól. Úgy tûnik, hogy az állami egészségügyi szolgálat egy kétosztályos ellátási rendszert akar bevezetni. Egy elsõ osztályt a nemdohányzók, egy másodikat a dohányzók részére. De hol vannak a határok? És miért a dohányzókat diszkriminálják, a túlsúlyosokat, alkoholistákat pedig nem?
A dohányozókat ebben a formában büntetni önkény. A kérdés bonyolult orvosetikai vitát váltott ki. Mit tud az egészségügy teljesíteni, tekintettel a szûkebbé váló forrásokra és a növekvõ halálozási arányokra? Mennyire fontos a betegek saját felelõssége? Kinek kell döntenie, hogy hogyan kell az eszközöket a legésszerûbben felhasználni? Az egészségpolitikusok már régóta ódzkodnak ettõl a vitától, nem csupán Nagy-Britanniában, hiszen a kérdésekre koránt sincsenek egyszerû válaszok.
