A rossz szagú lehelet számos betegség tünete lehet

A rossz szagú lehelet azon túl, hogy igen kellemetlen a vele együtt élõnek, sõt még távolabbi környezetének is, számos betegség tünete is lehet. A rágógumik és egyéb praktikák helyett inkább a megfelelõ diagnózis felállítására és a kiváltó ok megszüntetésére kell törekedni.

A rossz lehelet már az ókorban is kiemelt szerephez jutott, hiszen például a Talmudban – a zsidók jogi és vallási alapvetésében – elfogadott válóokként szerepelt. Bár válóokként felhasználni manapság nemigen lehet partnerünk kellemetlen szájszagát, az orvosilag halitózisnak nevezett állapot kétségkívül rányomja a bélyegét az egyén mindennapi életére, és akár szociális elszigetelõdéshez is vezethet.

A szó eredete a latin „halitus”, vagyis lélegzet kifejezés. A kellemetlen szájszag a lakosság negyedét-felét érinti, amit a környezet általában tabuként kezel, s csak a legritkábban szól a bûzös szájú illetõnek a problémáért. – Ezzel azonban többet árthatunk, mint hinnénk, ugyanis a halitózisban szenvedõk szaglószerve „hozzászokik” az állandó ingerhez, így gyakran elõfordul, hogy az illetõnek fogalma sincs a saját bajáról.

A rossz leheletnek számos oka lehet. Az esetek túlnyomó többségében a beteg csak úgy érzi, hogy rossz a lehelete, de ezt sem a környezet, sem az objektív mérések nem erõsítik meg. A csoportba az ún. pszeudo-halitózist átélõk tartoznak, akik bár úgy érzik, produkálják e kellemetlen tünetet, orvosilag nem mutatható ki náluk. A halitofóbiások pedig valósággal rettegnek tõle, milyen a leheletük, ezért akár depresszió vagy öngyilkossági hajlam is jelentkezhet náluk. Õk pszichológiai kezelésre szorulnak.

Abban az esetben, ha a szájszag valóban érzékelhetõ, „normális” esetben az étkezés (erõsen fûszeres, illóolajokban gazdag ételek, pl. fokhagyma), dohányzás, alkohol vagy kávézás okolható. Ebben az esetben a megfelelõ szájhigiénia megoldás lehet. – Valódi halitózis esetén kóros folyamatok okozzák a rossz leheletet. Ez a kellemetlen szag kiindulhat a szájüregbõl, a tüdõbõl, de az emésztõrendszerbõl is.

A szájüregbõl eredeztethetõ szájszagért leggyakrabban a hiányos szájhigiénia tehetõ felelõssé, de súlyos fogágybetegségek (például az így és a fog közötti tasakban gennytermelõ baktériumok szaporodása, fogágygyulladás, parodontitis), a csökkent nyáltermelõdés, a lepedékes nyelv, vagy a szájüregben kialakult, bakteriálisan felülfertõzött sebek is okozhatnak kellemetlenségeket. Amennyiben rendszeres fogmosással, fertõtlenítõ szájöblítõk egy-két hetes használata után sem múlik a szag, forduljunk fogorvoshoz!
A szájszag indulhat a légutakból vagy a gyomorból is. A gyomorszáj elégtelen záródása (reflux, rekeszizomsérv), vagy bármilyen pangó, gennyes váladék a tüdõben (tüdõgyulladás vagy hörghurut esetén) is okozhat szájszagot, mint ahogy a krónikus arcüreggyulladás is – magyarázta Nagy Gábor, hozzátéve: leggyakrabban mégis belsõ szervi megbetegedést kell keresni a háttérben. A rossz szájszag ugyanis utalhat elõrehaladott máj-, vagy vesebetegségre is.

Elhanyagolt, vagy fel nem ismert cukorbetegség legjellemzõbb tünete lehet az acetonos-gyümölcsillatú lehelet, ha ezt tapasztaljuk, azonnal forduljunk orvoshoz – tanácsolta a fogorvos, hozzátéve: ezekben az extrém esetekben egyéb belgyógyászati tünetek is jelentkeznek már, amiket az alapos általános orvosi vizsgálat kimutat.