Az agyhártyagyulladás kialakulása és tünetei

Az idegrendszert érintõ fertõzõ betegségek közül az agyhártyagyulladás a legismertebb. Amikor a hírek hirtelen jelentkezõ, súlyos lefolyású, fertõzõ agyhártyagyulladásról szólnak, a betegség gennyes, baktériumok okozta formája zajlik. Az agyhártyagyulladás a lágy agyburok gyulladásos betegsége. Az antibiotikumok feltalálása elõtt a betegség gyógyíthatatlan, halálos kimenetelû volt. Lefolyás szerint lehet heveny vagy krónikus, illetve a kórokozótól és a szervezet szöveti és sejtszintû reakciójától függõen különbözõ típusú, úgymint gennyes, savós vagy tuberkulózisos eredetû.

A baktériumok okozta, gennyes agyhártyagyulladás kiemelt jelentõsége abból adódik, hogy a betegség nagyrészt egészséges személyeket támad meg.

A betegség igen súlyos lefolyású, helyrehozhatatlanul károsíthat idegrendszeri funkciókat, és néhány kórokozó esetén a célzott antibiotikumkezeléssel sem csökkenthetõ a halálozás megfelelõ mértékben.

Ugyanakkor éppen ezen kórokozók ellen hatékony védõoltással rendelkezünk, ami minden lehetséges fórumon propagálandó.

Kialakulás és tünetek

A fertõzõdés leggyakrabban úgy jön létre, hogy a baktériumok a légutakban megtelepednek, ott gyulladást keltenek, a gyulladt nyálkahártyán keresztül a véráramba, majd az agyvízbe kerülnek, ahol a betegséghez vezetõ összetett történéseket indítanak be. A fertõzés tehát egyértelmûen légúti, a baktériumok cseppfertõzéssel terjednek emberrõl emberre. Nem betegszik meg azonban mindenki. A Pneumococcus és a Haemophilus influenzae a bakteriális arcüreg- és tüdõgyulladásoknak is a leggyakoribb okozója.

A bakteriális agyhártyagyulladás kezdeti tünetei lehetnek általánosak: levertség, étvágytalanság, láz. Ezután következnek az idegrendszer izgalmi jelei és a gyulladásos agyödéma következményei: fejfájás, hányinger, hányás, tarkókötöttség, aluszékonyság, ingerlékenység, tudatzavar, görcsök, bénulások, kezeletlen agyödéma esetén halál. Csecsemõ- és öregkorban az izgalmi tünetek mérsékeltebbek lehetnek, vagy hiányozhatnak. Súlyos esetben a Meningococcus jellegzetes, bevérzéses bõrjelenséget produkál.

Megelõzés és gyógyulás

A Haemophilus influenzae ellen csecsemõkorban kötelezõ a védõoltás, ami egy másik életveszélyes betegség, a gégefedõgyulladás ellen is véd. A Pneumococcus és a Meningococcus ellen is hatékony oltóanyagokkal rendelkezünk, azonban ezek hazánkban jelenleg önkéntesen, térítés ellenében választhatóak. A védõoltásokkal kapcsolatban a házi gyermekorvos, családorvos vagy a területileg illetékes Védõoltási Tanácsadó szakrendelés nyújthat tevõleges segítséget.

Fertõzés esetén csak a korai felismerés és az idõben elkezdett célzott antibiotikumkezelés és intenzív ellátás mentheti meg a beteg életét és életminõségét. Maradványtünetként halláskárosodás, mentális és magatartásproblémák, az agyvíz keringési zavara, agytályog, végtagbénulások, mozgászavarok és más idegrendszeri eltérések jöhetnek létre. A beteg követlen környezete antibiotikum adásával megvédhetõ a fertõzéstõl.