Elsõ születésnapját ünnepli a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete. Egy olyan civil szervezet, amely a siket emberek speciális csoportját képviseli Magyarországon. Õk azok, akik bonyolult mûtét és egy elektronikus szerkezet beépítése után hallóvá váltak, vagy visszanyerték elvesztett hallásukat. Csodába illõ gyógyulásukhoz azonban még messze nem ideálisak a feltételek.
A cochleáris implantáció (CI) olyan mûtéti eljárás, amelynek segítségével teljesen siket, illetve súlyos nagyothalló emberek esetében is jelentõs hallásjavulás érhetõ el.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az implantátum a belsõ fülbe ültetett elektródából és az ehhez kapcsolódó, szintén beültetett dekóder egységbõl áll. Része a rendszernek a külsõ egység, amely egy hallókészülékhez hasonló beszédprocesszorból és a hozzá csatlakozó mágneses adótekercsbõl áll. Ez utóbbi továbbítja a belsõ dekóder felé az elektromos jellé alakított hangingert.
Hogy miért van szükség erre a bonyolult szerkezetre és a vele járó komoly mûtéti beavatkozásra? Azért, mert így lehetõség adódik a siket és súlyos nagyothalló emberek számára, hogy a halló közösség részei legyenek. A súlyos hallássérüléssel született, idõben - minél korábban, de lehetõleg ötéves korig - implantált gyerekek megtanulhatnak beszélni. Implantátum nélkül erre jóval kevesebb esélyük van, és ha sikerül is elsajátítaniuk a beszédet, az többnyire "siketes", az ép halló emberek számára zavaró hangzású lesz. A hallásukat valamilyen oknál fogva elvesztett felnõttek pedig újra hallhatnak.
Magyarországon évente mintegy száz gyermek születik siketen, illetve súlyos nagyothallóként. A szülõk többsége nem küzd ilyen fogyatékkal, és érthetõ módon elkeseredik a hír hallatán, hogy kisbabája nem hall. Nekik óriási segítség a cochleáris implantátum, hiszen így a gyermek ugyanolyan óvodába, iskolába fog tudni járni, mint az ép halló gyerekek.
Ez elsõsorban az integráció szempontjából fontos, tehát hogy a gyermek már a lehetõ legkorábban egy közösségbe tartozzon egészséges társaival. Legalább ilyen súlyú indok, hogy speciális, hallássérültekkel foglalkozó intézmény országszerte kevés van. Így elõfordul, hogy egy vidéki óvodásnak a hét öt napját családjától elszakítva kell töltenie - csak azért, mert túl messze van az óvoda, amelyik fogadja õt. A cochleáris implantátummal ez elkerülhetõ.
Az implantált gyermekek többsége így ugyanolyan óvodába, iskolába járhat, mint ép halló társai. Szüleik segítségével sikeresen veszik az akadályokat, az implantátum megkönnyíti számukra a beilleszkedést. Felcseperedve pedig teljesen önálló felnõtt életet tudnak élni. Az implantáció tehát sikertörténet. A Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesületére azért volt mégis szükség, mert a hallássérült kisgyermekek szüleinek csöppet sem könnyû a helyzete.
Az elsõ, legnagyobb probléma a hallássérülés megállapítása: elenyészõ azon szülészetek száma, ahol megbízható hallásszûrés történik. Többnyire szubjektív módon mérik fel, hogy egy újszülött hall-e vagy sem, és a hallássérült baba kiskönyvében nagyon sokszor áll az, hogy rendben van a hallása. Ez igencsak félrevezetheti a szülõket. Amennyiben egy idõ után mégis elkezdenek gyanakodni, és felkeresnek egy orvost, az sokszor különbözõ magyarázatokkal nyugtatja meg õket. Értékes hónapok vesznek el így, mire a szülõk megkapják a diagnózist: a gyermek nem hall.
Ezután hallókészüléket kap a csemete, amellyel elindulhat a hallás felé vezetõ úton. Sok esetben elég a hallókészülék, de a súlyos hallássérültek esetében többnyire nem vezet eredményre. Ekkor felmerül a kérdés: hogyan tovább?
Sajnos, nagyon kevesekhez jut el egyáltalán az információ, hogy létezik mûtéti eljárás, amely segíthet. Az egyesület ezért tûzte zászlajára többek közt az információterjesztést - hogy minél több érintett értesüljön errõl a lehetõségrõl. Az elmúlt évben számos orvosi rendelõben, kórházban, iskolában került kihelyezésre plakát, szórólap, az interneten saját honlappal képviselteti magát az egyesület.
Nagyon nehéz döntés egy szülõ számára, hogy megmûttesse-e a gyermekét. Ezért a lehetõ legtöbb információt kell kapnia magáról az eljárásról, arról, hogy milyen készüléktípusok, mûtétet végzõ klinikák közül választhat - és milyen szempontok alapján.
További gond, hogy a társadalombiztosítás nem támogatja teljes körûen az implantáltakat. Míg a mûtét és a készülék maga támogatást élvez, az elemek, a szervizelés, a készülék folyamatos beállításai, a cserekészülék már többnyire nem. Egy sérült gyermek nevelése eleve több kiadással jár, az említett tételek pedig tovább nehezítik a szülõk helyzetét.
Az egyesület e problémák ismeretében megpróbálja a szülõk érdekképviseletét ellátni a klinikákkal, a készülékgyártókkal, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral szemben. Az útnak még az elején járnak, de az elmúlt évben kialakult lelkes szülõi csapat tenni akarását nézve nem maradhat el a siker, amely nemcsak az érintettek, hanem a köz érdeke is.