Az elmúlt 35 év során a nem-hormonális kezelési módok jeletõsen javították az elõrehaladott stádiumú emlõrákban szenvedõ nõk túlélését – olvasható egy görög tudósok által megjelentetett tanulmányban.
A tanulmányban 128 klinikai vizsgálat összesen 26 ezer nõre vonatkozó adatait elemezték és azt találták, hogy az antraciklin protokollok, a taxán, valamint a taxán és capecitabin/gemcitabin kombináció jelentõsen csökkentette a relatív kockázatot a régebbi kemoterápiás szerekkel szemben, függetlenül attól, hogy a beteg kapott-e elõzetes kezelést. A tanulmány a Journal of the National Cancer Institute folyóirat december 9-ei számában jelent meg és a brüsszeli Jules Bordet Intézet mukatársai, Dr. Philippe Bedard és Dr. Martine Piccart-Gebhart szerkesztõi kommentárja szerint amiatt fontos, mert ezidáig nem álltak rendelkezésre standard összehasolító adatok a különbözõ kezelési módokról. A kutatók szerint a legtöbb protokoll hatása közel azonos, így más faktorok, mint például a toxicitás döntheti el a kezelést az egyedi esetekben.
„Ez a metaanalízis nem fogja megváltoztatni a rutin klinikai gyakorlatot, azonban bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az elõrehaladott emlõrákban szenvedõ nõk túlélése azért javult, mivel hatásosabb szisztémás kemoterápiák és célzott kezelések állnak rendelkezésre” – olvashatjuk a szerkesztõi kommentárban.