Folyók, patakok partján, árkokban és erdőszéleken nő. Lényegesen nagyobb, mint a martilapu, amelynek a családjába tartozik. Kalapnagyságú levelei enyhén fogazott szélűek, fonákuk szürkés-molyhos. A piszkosfehértől a halványrózsaszínben játszó fészekvirágzata laza fürtben virít a szár csúcsán. A lázcsillapító hatású gyökerét gyűjtjük, (még a virágzás előtt), amelynek a nagy pestisjárványok idején igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Láz, légszomj, köszvény és epilepszia ellen használjuk izzasztó teaként. Egy-két csészével igyunk meg belőle napközben kortyonként. 
Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám:
18472273-1-06 📋
(Kattintson az adószámra a másoláshoz.)
Használható:
- láz ellen
- légszomj ellen
- köszvény ellen
- epilepszia ellen
- fekély esetén
- égési seb esetén
Felhasználási módja:
Teakészítés: egy csapott teáskanál acsalapu gyökeret negyed liter vízben, egy éjszakára beáztatunk, reggel felmelegítjük és leszűrjük.
Pakolás: a friss, megmosott leveleket szétzúzzuk és felrakjuk a beteg testrészre. Naponta többször ismételjük.