Megérné meggyógyítani a rákbetegeket

gyógyulást segíteni!

Budapest - Miközben gyógyszerkiadásunk megfelel az európai átlagnak, rákgyógyításra feleannyit se költünk mint az unióban általában, a legújabb készítményekhez való hozzáférésben pedig sereghajtók vagyunk.

Ezek a fõ megállapításai annak a nemzetközi kutatásnak, amelyben az országok gyógyszerhez való hozzáférését, a rákbetegség társadalmi terheit, elõfordulási és halálozási adatait vetették össze a kutatók. A svéd Karolinska Institute két professzora, az egészség közgazdaságtan alapítói két év után újra feltérképezték a rákbetegek helyzetét a világ különbözõ országaiban. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) gondozásában most magyar nyelven is elérhetõ elemzés meglehetõsen lesújtó képet fest Magyarországról: a halálozási arány európai uniós összehasonlításban itt a legrosszabb, ráadásul nálunk csak a lengyelek költenek kevesebbet rákgyógyításra.

Amíg az egy fõre jutó költés átlagosan 125 euró, nálunk mindössze 49 euró. Ugyan az ugyanígy számított gyógyszerköltség 67 kiemelt onkológiai készítmény esetében már az uniós átlagnak megfelelõ, ez azonban a gyógyulási, illetve halálozási statisztikákban nem látszik. Prof. dr. Bodoky György, az MKOT tiszteletbeli elnöke hangsúlyozza: betegekre lebontva az átlagos gyógyszerköltés sem mutat jó képet, hiszen a lakosság arányához képest nálunk a legmagasabb a megbetegedések száma.

Negatívum, hogy – szemben az általános 11-12 százalékkal – nálunk a gyógyszerköltség 38 százalékot visz el, ami jelzi, hogy az ellátás egyéb területeire szinte minimális pénz marad, így a szûrésre, a prevencióra, a mûtétekre, a sugárterápiára, illetve egyéb járulékos kezelésekre, de ugyancsak kevés a forrás a hatékony gyógyításhoz nélkülözhetetlen speciálisan képzett nõvérek és a betegség lelki feldolgozását segítõ pszicho-onkológusok alkalmazására is.

Az összehasonlításoknál a kutatók becslésekre is támaszkodtak, ám a tendenciák ettõl függetlenül jól kirajzolódtak. A tanulmány sorra veszi az országokat az új terápiákhoz való hozzáférés szerint, s láthatóan itt is a sor utolsó harmadában vagyunk: lassan kerülnek be az új terápiák a klinikai gyakorlatba, felhasználásuk pedig alacsony szinten van. Bodoky György szerint egyértelmûen látható az új terápiákhoz való hozzáférésen is, hogy egyes országokban mennyire vesznek részt a rákkutatásban és innovációban. A kötet szerint Magyarországon erre a területre – legalábbis az onkológiában – szinte semmi sem jut.

A kiadvány végsõ megállapítása szerint a rákbetegségek egészségügyi kiadásai messze elmaradnak az általuk okozott társadalmi veszteségektõl: az elmaradt munka, a nyugdíj elõtt elveszített munkaképesség, a rokkantság, a termelékenység-kiesés nagy károkat okoz. A konklúzió: összességében gazdaságilag is megéri meggyógyítani a daganatos betegeket, az erre fordított gyógyítási költség ugyanis többszörösen megtérül.

További részletek a nemzetközi felmérésrõl:
Prof. dr. Bodoky György, az MKOT tiszteletbeli elnöke