Nincs tovább - megáll az evolúció fejlõdése?

Több tíz éve azt gondoltuk, hogy a jövõ emberei vagy szuperintelligens gömbök, vagy pedig tévénézõ majmok szintjére csökkent humanoidok lesznek. Steve Jones genetikusprofesszor azonban félresöpri mindkét ötletet: szerinte az evolúció mögött álló tényezõk már korántsem számítanak motiváló erõnek. Egymillió év múlva ugyanúgy nézünk majd ki, mint most, írja a Daily Mail.

Jones, a University College London genetikával foglalkozó professzora ugyanis azt állítja, a természetes szelekció és a mutációk már nem játszanak fontos szerepet életünkben. Tudunk már annyit az evolúcióról, hogy feltételezhessük, mi történik a jövõben, említetette hétfõi elõadásában Jones. A történelem során az élet annyira kemény volt, hogy rengeteg gyerek meghalt, mielõtt még elérhette volna a serdülõ-, illetve felnõttkort. Míg évezredekkel ezelõtt a gyermeknépesség fele meghalt, mielõtt betöltötte volna huszadik életévét, jelenleg a nyugati civilizációban a gyermekek 98 százaléka tölti be huszonegyedik születésnapját.

Egy olyan környezetben, ahol az emberek folyamatosan versenyhelyzetbe vannak kényszerítve egymással, a természetes szelekció jelentõs tényezõnek számít. A jégkorban például az a mutáció, amely révén egy gyermek jobban kibírhatta a fagyos idõjárást vagy az éhezést, elõnyösebb pozícióba juttatta a többiekkel szemben, nagyobb esélye volt a túlélésre és tovább is örökíthette a nyertes gént. A központi fûtés és a sokkal könnyebben beszerezhetõ étel világában ugyanez a mutáció jóval kevesebb elõnyt ad egy gyermeknek.

A mutációk azért is csökkennek, mert kevesebb a száma az idõsebb nemzõképes férfiaknak, akiknek spermiumában jóval több "genetikai hiba" található. Jones szerint több évszázaddal ezelõtt még voltak olyan jó erõben lévõ férfiak, akik akár több száz gyermeknek is adhattak életet. A halálozási ráta és a nemzési sikerek közti különbséget egyetlen értékkel le lehet írni, ez pedig csökkenõben van szerte a világon.

A történelem az ágyakban születik, az ágyak pedig egyre közelebbek vannak egymáshoz, állítja Jones, aki ugyanakkor szkeptikusan jegyzi meg, hogy az emberek körülbelül tízezerszer többen vannak, mint kellene, ha fajunk elterjedését az állati evolúció analógiájára vizsgáljuk, ez pedig a mezõgazdaságnak köszönhetõ. Anélkül a világ populációja talán csak félmilliós lenne jelenleg: ez pedig nem több Glasgow mai lakosságánál.