Az eddig feljegyzett legpusztítóbb, 1918-as influenza világjárvány túlélõinek antitestjei még mindig védelmet nyújtanak a halálos vírus ellen - közölték amerikai kutatók a Nature címû tudományos folyóiratban.
A spanyolnáthának is nevezett influenza világjárvány 32 túlélõje ma 91 illetve 101 éves kor között van. Immunrendszerüket virológus és immunológus szakértõk vizsgálták. Úgy vélik, eredményeik segítenek legyõzni a világjárványt kiváltó vírustörzseket, melyek gyorsabban terjednek el, mintsem vakcina készülhetne az általuk okozott fertõzés megelõzésére.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
"Az általunk elkülönített antitestek igen különlegesek. Nagyon szorosan kapaszkodnak bele a vírusba és szinte soha nem pottyannak le. Ez teszi lehetõvé, hogy az 1918-as vírust extrém hatékonysággal pusztítsák el, amihez kis mennyiségû antitest is elegendõ" - tette hozzá Crowe.
Christopher Basler és kollégái a New York-i Mount Sinai orvosegyetemen a túlélõk vizsgálatakor megállapították, hogy immunrendszerük B-sejtjei nagymértékben ráhangolódtak a spanyolnátha vírustörzsére. Az ember szervezete két rendszer segítségével veszi fel a harcot a betolakodó baktériumokkal és vírusokkal. Az egyik rendszer az úgynevezett T-sejteket használja, a másik a B-sejteket. Ezek a limfociták a csontvelõben õssejtként keletkeznek. Gyerekkorban egy részük a csecsemõmirigybe vándorol, ahol T-sejtekké fejlõdnek. Másik részük a csontvelõben marad, ott érik B-sejtté.
Terrence Tumpey, az Egyesült Államok járványügyi központjának (Centers for Disease Control and Prevention) munkatársa csoportjával pár éve közremûködött a spanyolnátha vírusának felélesztésében. A világjárvány áldozatainak holttestébõl nyert vírussal egereket fertõztek meg. A kísérleti állatok egy része kapott az idõs túlélõktõl származó antitestekbõl, a másik csoport nem. Azok az egerek, melyek nem kaptak ellenanyagot, elpusztultak, míg az elsõ csoport életben maradt.
A kutatók most azt tanulmányozzák, hogyan mûködnek ezek az antitestek, hogy más vírusokhoz is ellenanyagot tudjanak termeltetni.
Az 1918-as spanyolnátha vírusa H1N1 törzs, eredetileg madárinfluenza vírus volt. "A tanulmány azt bizonyítja, hogy az ember hosszan tartó védettséget építhet ki a madárinfluenzával szemben" - véli Crowe. A túlélõk gyerekként gyõzték le a fertõzést. A szakemberek szerint az elsõ influenza, mellyel életünkben találkozunk, váltja ki a legerõsebb immunválaszt.
A H5N1 madárinfluenza vírustörzs 2003-as felbukkanása óta közvetlen érintkezéssel 385 embert fertõzött meg, akik közül 243 meghalt. A virológusok attól tartanak, hogy miként 1918-ban a H1N1 tette, a H5N1 is olyan formává mutálódik, mely könnyen terjed már át emberre, és világjárványt indít el.
Senki nem tudja, vajon azok a vakcinák, melyeket a H5N1 madárinfluenza vírus mai formája ellen kidolgoztak, mennyire lesznek hatásosak egy mutáns, humán influenza vírustörzs ellen. Crowe szerint a spanyolnátha túlélõitõl származó ellenanyag átmeneti kezelést tehet lehetõvé, amíg a megfelelõ vakcinát elõállítják.