A szívrohamok télen sokkal gyakrabban következnek be, mint nyári melegben. Ezt fõleg azzal magyarázták, hogy hideg hatására az erek összehúzódnak, a szívizom kevesebb vért kap, mint amennyire szüksége volna és valamelyik koszorúér elzáródásának következtében szívinfarktus következik be.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Egy európai szakértõkbõl álló munkacsoport évek óta foglalkozik a hõmérséklet, a gének, valamint a levegõ szennyezettsége és a szívbetegségek közötti összefüggések vizsgálatával. Ennek legújabb eredményeit közölték most és meglepõ adatokat hoztak.
A korábbi vizsgálatokban nem foglalkoztak annak mérésével, hogy a környezeti hõmérséklet milyen módon és mértékben befolyásolja a vérben megjelenõ gyulladásjelzõ fehérjék mennyiségét. Alexandra Schneider és munkatársai hat európai városban vontak be a vizsgálatba összesen 1003 szívbeteget, akiknek már volt infarktusa. Azt nézték, milyen változások következnek be, amikor jön a tél.
Már öt nap, amikor a külsõ hõmérséklet tíz foknyit csökkent, négy százalékkal növelte a gyulladásjelzõ fehérjék mennyiségét. Egy másik fehérje vérszintjének növekedése háromnapos késéssel következett be.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a tapasztalt változások azt jelzik: a koszorúérbetegségben szenvedõk nem csak azért kerülnek télen a szívroham ismétlõdése szempontjából fokozott veszélybe, mert a hideg reflexes úton szûkíti az ereket és ez kiváltja az anginás mellkasi fájdalmat, sõt esetleg a szívinfarktust.
A gyulladásjelzõ fehérjék fölszaporodása hideg idõben arra utal, hogy a hõmérséklet csökkenésének gyors hatása mellett érvényesülnek hosszútávú, kedvezõtlen hatások is, melyek fölgyorsítják az érkárosítás folyamatát. A tél most még messze van, de idõvel az is eljön. Akkor majd öltözzünk melegen!
(Matos Lajos)