Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az önként jelentkezőket két csoportra osztották, és követték, hogy mi történik velük. Az első csoportba tartozók 150 percet sétáltak hetente, valamint erősítő, hajlító és egyensúlyjavító gyakorlatokat végeztek. Közben rendszeresen figyelték a kutatók, hogy mi történik velük.
A második csoport egészséges életmódra ösztönző képzést kapott, és nyújtásokat végzett. A vizsgálatokat végző tudósok félévente felmérték a résztvevők állapotát, elsősorban a járási képességeket nézték, testsúlyukat mérték, a vérnyomásukat regisztrálták és a pulzusszámukat is rögzítették. A résztvevőknek nem mondták meg, hogy melyik csoportba sorolták őket.
A tudósok ezután állapították meg, hogy a napi rendszerességgel megtett séta megóvhatja az idősebbeket a mozgásképességük elvesztésétől, vagyis a kísérletben 400 méter megtételétől függött az, hogy milyen állapotba kerültek később a résztvevők.
A távolság igen fontos tényező volt a felmérés során. Négyszáz méter az körülbelül három-négy háztömbnyi sétát jelent az otthonunk környékén, illetve egy atlétikai futópálya hosszának felel meg. Ahhoz, hogy önálló életet éljünk, nagyon fontos, hogy ennyit gyalog is meg tudjunk tenni - magyarázta a professzor.
Annak az esélyét, hogy a kísérletben résztvevők ezt a "400 méteres járóképességüket" megőrizzék, a napi séta 18 százalékkal javította. Annak a kockázatát viszont 28 százalékkal csökkentette, hogy állandósult mozgáskorlátozottság következzen be náluk.