A béta-karotin védelmet nyújthat az elmezavar ellen

Azoknál a férfiaknál, akik hosszú távú béta-karotin pótlást kaptak lassabb szellemi hanyatlást észleltek, állítja a hétfõn publikált amerikai tanulmány. A béta-karotin, ami a répa sárga színét adja, a májban lebomolva az A-vitamin egy bizonyos formájává alakul, mely segít a szabadgyökök által okozott károsodások leküzdésében. Béta-karotin forrás lehet még a spenót, a paradicsom és a koriander is. A tanulmány vezetõje Francine Grodstein volt, a Nõi Kórház és Harvard Egészségügyi Iskola szakembere, aki az Alzheimer-kór és más értelmi hanyatlással együtt járó betegségek megelõzését kutatja. Grodstein csapata a béta-karotin kognitív képességekre gyakorolt hatását vizsgálta.

A hosszú távú vizsgálatkor 1982-ben 4 052 véletlenszerûen kiválasztott férfit figyeltek meg, akik minden nap 50 milligramm béta-karotint, illetve placebo gyógyszert szedtek be. 1998 és 2001 között további 1.904 férfi kapott gyógyszeres és placebo kezelést, hogy rövid távon is megvizsgálhassák a hatásokat.

A rövidtávú kezelésben résztvevõ férfiak szellemi teljesítménye között nem volt különbség a béta-karotint és a placebo gyógyszert szedõk között. „De azok a férfiak, akik hosszútávon kaptak béta-karotin kezelést, sokkal jobban teljesítettek a szellemi teszteken, mint a placebo gyógyszert szedõk.” – állítja a riport.

A szerzõk szerint az észlelések közötti különbségek – különösen a verbális memória – megjósolják az illetõ elmezavarra való hajlamát.

Kristine Yaffe, a San Francisco-i Egészségügyi Központ és Egyetem szerzõje más magyarázatokat is felsorol hasonló témájú cikkében a béta-karotin idegrendszerre gyakorolt jó hatásával kapcsolatban. „Magas dózisban az antioxidánsok, mint például a béta-karotin, ártalmasak lehetnek az egészségre.” – nyilatkozta Yaffe.

Grodstein csapata is elismerte, hogy a béta-karotin megemeli a dohányosoknál a tüdõrák kockázatát. „Habár a béta-karotin elmeállapotra gyakorolt jótékony hatása felülmúlja más szerekét, melyeket egészséges idõs embereken teszteltek, a közegészségügyben való alkalmazhatóságát mégis óvatosan kellene megbecsülni.”

Medipress