Komoly feladatot jelent a robotikában, hogy a létrehozott eszköz a különbözõ tárgyak megfogásához és megtartásához szükséges erõt rugalmasan legyen képes megválasztani és alkalmazni. A nyomásérzékeny anyagokat e követelmény teljesítésére tervezik.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Mint Javey közleményében rámutatott, ha olyan háztartási robotot akarunk például, amely leszedi a terítéket, abban is biztosak szeretnénk lenni, hogy közben nem töri el a borospoharakat, de abban is, hogy leejtés nélkül képes megmarkolni egy szokványos serpenyõt.
Javey csoportja szilícium és germánium ötvözetébõl állított elõ "nanohuzalokat". A fémszálat egy hengeres dob külsõ felén hozták létre, majd ragadós filmrétegbe forgatták, így hozva létre egyenletes mintázatot a huzalokból. Az ily módon kialakult félvezetõ filmre egy nyomásérzékeny gumiréteget vittek fel.
Az anyaggal végzett tesztek azt mutatták, hogy igen széles tartományban képes érzékelni az erõt a számítógépes billentyûzet használatától egy tárgy megtartásáig.
A kaliforniai Stanford Egyetem kutatói Zhenan Bao vegyészmérnök vezetésével más megközelítést választottak, amikor annyira érzékennyé tettek egy anyagot, hogy a rászálló pillangó súlyát is képes érzékelni.
Bao csoportjának szenzora egy igen pontosan öntött "szendvics": nagy elaszticitású gumiréteg két elektróda között aprócska piramisok rácsszerkezetében. Mint Bao elmondta, az anyag mikroszerkezetét úgy tervezték meg, hogy bizonyos mennyiségû "légzsebet" foglaljon magába. Ha levegõt juttatnak be, a gumirészek vissza tudnak ugrani. Amikor ezt az anyagot kinyújtják, a mesterséges bõr az elektromos aktivitásban létrejövõ változást észleli, mert az anyagvastagság megváltozását elektromos jellé alakítják.