
A Psychology and Ageing címû szaklapban úgy fogalmaztak a kutatók, hogy a magány önmagában is egészségi kockázati tényezõként jelentkezik. A Chicagói Egyetem pszichológusai megállapításaikat egy hosszú távú kutatásból nyerték, amelynek keretében 229, 50 és 68 év közötti személynek tettek fel kérdéseket magányosságukról. A résztvevõket arra kérték, hogy osztályozzák a másokhoz fûzõdõ kapcsolatukat.
Az ötéves vizsgálat során egyértelmû összefüggést fedeztek fel aközött, hogy valaki a kutatás elején magányosnak érezte magát, illetve az idõszak végére magasabb lett a vérnyomása. A magányhoz társított vérnyomás-növekedés a kutatás második évében jelentkezett, azt követõen pedig folyamatosan fokozódott.
A jelenség a magukat csupán kis mértékben magányosnak érzõ embereket is érintette. A vizsgált személyek közül a legmagányosabbak vérnyomása több mint tíz százalékkal növekedett, és a kutatás végén átlagosan 14,4 mm-rel volt több, mint a társasági életet élõké.
Lehetséges, hogy a vérnyomás növekedését a magányos emberek társas kapcsolatokról alkotott képe vonja maga után.