A naponta ismétlõdõ testmozgás szívet védõ hatásai a kezdõdõ magasvérnyomás-betegségben szenvedõkben is érvényre jutnak. A fiatal embereken végzett vizsgálat eredményeit az Európai Szívgyógyász Társaság tudományos folyóirata közölte.
A nagy, hirtelen fizikai erõfeszítés alaposan megemelheti a vérnyomást. Ezért a terheléses orvosi vizsgálatnál a kerékpározást vagy a szalagon történõ kocogást meg kell szakítani.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az állandósuló magas vérnyomás a szív bal kamrájának terhelése miatt a kamraizom megvastagodásához vezet, ami idõvel kedvezõtlen szövõdményekkel járhat. Nem volt eddig tudományos adat arról, hogy kezdõdõ magasvérnyomás-betegségben a testmozgás hogyan befolyásolja a szívizom alkalmazkodását a fizikai terheléshez.
Olasz kutatók csaknem félezer fiatal embert vizsgáltak nyolc éven keresztül. Ezek az önkéntes vizsgálati személyek emelkedõ vérnyomás miatt kerültek orvoshoz, akik a fiatalok szívének állapotát többek között ultrahangos mérésekkel is követték. A csoport egyik része rendszeresen, de nem versenyszerûen sportolt, a másik csoport tagjai ülõ munkát végeztek és semmiféle mozgást nem végeztek.
A rendszeresen mozgó vizsgálati alanyok vérnyomása a tanulmány évei alatt fokozatosan csökkent, anélkül, hogy ehhez jelentõs gyógyszeres kezelést igényeltek volna. Azok a manapság megszokott életvitelû személyek, akik egész nap számítógép elõtt, majd este pedig a televízió elõtt ültek, közben pedig nem gyalogoltak, úsztak, kerékpároztak a hét legtöbb napján, az évek alatt magasvérnyomásossá váltak.
A vizsgálat igazi meglepetése az volt, hogy a rendszeres fizikai terhelés hatására a szív bal kamrájának megvastagodása nem alakult ki - még emelkedõ vérnyomás esetén sem. A rendszeres mozgás kivédte a magas vérnyomás veszélyes szövõdményét.
Az olasz tanulmánnyal csaknem egyidõben svéd kutatók is közölték adataikat korosodó emberek vizsgálatával kapcsolatban, akiknek egyik csoportja rendszeresen kertészkedett, gyalogolt vagy biciklizett, a másik csoport viszont gyakorlatilag üldögélõ életet élt. Az ötvenéves korukban sokat mozgók az ülõ életmódot folytatókhoz képest átlagosan két évvel tovább éltek.