2021.01.18. - Piroska

Leismaniasis

Leismaniasis
A távolsági turizmusnak, és a globális felmelegedés következtében egyre jobban kiterjedõ endémiás területnek köszönhetõen, a betegség megjelenése egyre gyakoribbá válhat az európai országokban.

Az élõsködõ olyan élõlény, amely egy másik szervezeten vagy szervezetben él, és a létfenntartásához szükséges anyagokat részben vagy egészben ettõl a szervezettõl vonja el. A leishmaniasis, ostoros egysejtû (protozoon) által okozott kórkép. Legalább 30 Leishmania fajta van, amelyek közül 18 eredményezhet emberi megbetegedést.
A protozoon különbözõ fajaival való fertõzés bõrelváltozásokat, száj és orrnyálkahártya fekélyeket és olykor végzetes kimenetelû szervi szóródásokat okozhat. Az egyes fajták földrajzi elõfordulása meghatározott, és az általuk kiváltott kórforma fajtafüggõ.

A mediterrán területeken elsõsorban a L. major, L. tropica és a L. infantum fajták okoznak a kültakarón és a belsõ szervekben (nyirokcsomó, lép, máj, csontvelõ) kóros elváltozásokat.

Lepkeszúnyogok - Hogyan terjesztik a kórokozókat?

A Phlebotomus legyek – közismertebb nevükön, lepkeszúnyogok – vektorként terjesztik a kórokozókat az állatok (rágcsálók, kutyafélék) és az ember között. A parazita mindkét gazdában fejlõdési fázison esik át. A leishmaniasis átvitele vértranszfúzióval, fertõzött injekciós tûvel, sõt a fertõzött anyától a méhlepényen keresztül, a magzatban is bekövetkezhet. Az emberi (csecsemõ, kisgyermek) fertõzés lehetõsége szoros kontaktus révén – bõrsérülésekbe kerülve, fertõzött kutyák vizeletének közvetítésével - máig vitatott kérdés.

A Leismaniasis kezelése

A leishmaniasis gyógyításában több hatóanyag is alkalmazható (ötértékû antimon, hexadecylphosphocholin, amphotericin B, pentamidin, aminoglycosid). A kezelés módjának és idõtartamának megválasztásában figyelembe kell venni a leishmaniasis formáját, a betegség súlyosságát, az elszenvedett fertõzés földrajzi helyét és a rezisztencia viszonyokat.

A világ legtöbb régiójában a leishmaniasis zoonosis, azaz a fertõzött állatok a kórokozó-hordozók, így például a Földközi-tenger térségében elsõsorban a (kóbor) kutyák.

Különbözõ felmérések szerint (pl. Dél-Franciaországban) a kutyák fertõzöttségi aránya 50%-os. Bizonyos földrajzi területeken (pl. India, Afganisztán, Brazília), maga a fertõzött ember is egy újabb fertõzés forrása lehet.

Az utóbbi idõkben egyre gyakrabban hallhatunk a hagyományos endémiás gócoktól jelentõsen északabbra fekvõ területeken (pl. USA északi területe, Kanada, Alsó-Ausztria, Svájc, Észak-Franciaország, Németország) észlelt emberi és állati (kutya, macska, ló) autochton fertõzésekrõl.

Az autochton jelzõ azt jelenti, hogy a megbetegedettek nem a szokványos endémiás területen élnek, és nem is álltak ezzel soha kapcsolatban. Erre a sajátos fertõzési módra csak egyetlen magyarázat lehetséges; - a globális felmelegedés következtében, a fertõzést közvetítõ lepkeszúnyogok észak felé, és magasabban fekvõ területek irányába is képesek terjeszkedni.

Az ezt a jelenséget vizsgáló nemzetközi program keretében, az egyik déli megyénkben, különbözõ csapdázási módszerrel, három településen is sikerült többféle lepkeszúnyog egyedet befogni.

A vektorok észak irányába történõ terjedését elõsegíthetik azok a gazdasági és társadalmi változások is, amelyek a posztkommunista, közép-európai országokban zajlottak le a közelmúltban. A nehézipar széthullása következtében lényegesen csökkent a levegõszennyezõdés és ezzel párhuzamosan fokozódott a napsugárzás intenzitása, - tehát a felmelegedés.

A volt mezõgazdasági nagyüzemek kis- és középbirtokokra darabolódtak, ezzel együtt jelentõsen megnõtt a bokros- és fás területek nagysága. Lényegesen kevesebb anyagi forrás fordítható a belvíz elleni védekezésre és a szúnyogirtásra. Ezek a tényezõk kifejezetten kedveznek a kullancsok mellett, a különbözõ szúnyogfajok földrajzi terjeszkedésének is.