Budapest - Szívroham tüneteit tapasztalva az amerikai nõk tovább várnak a mentõkocsi hívásával, mint a férfiak. A mentõszolgálat vizsgálatának eredményeit a szívgyógyászat egyik vezetõ folyóirata, a Circulation közölte.
Thomas W. Concannon és munkatársai a Dallas városából és környékérõl a mentõszolgálathoz beérkezõ telefonhívások adatait dolgozták fel. Csaknem hatezer telefon történetét vizsgálták attól a pillanattól, hogy a mentõk ügyeletes irányítója fölemelte a kagylót és intézkedett, hogy a kocsi a helyszínre induljon.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A telefonálók fele volt férfi, fele nõ. Hasonlóképp a fehérek és színesbõrûek aránya is 50-50 százalék. Ez azért fontos, mivel korábbi statisztikák szerint a nem fehér amerikaiakat nem ugyanazzal a gondoskodással kezelte a sürgõsségi rendszer.
A jelen tanulmány szerint a mentõszolgálatok munkatársai gyakorlatilag mindenkit azonos szinten láttak el. A helyszínen töltött idõ átlagosan 20 perc volt, majd a felvételes gyógyintézetbe 11 perc alatt vitték be a beteget. Csúcsforgalomban vagy sötétedés után a szállítási idõ általában megduplázódott. Még nagyobb késést okozott, ha egyik kórházból a másikba kellett a beteget továbbvinni.
A vizsgált területen a betegek 11 százaléka került késõn, 45 percnél hosszabb idõ után sürgõsségi ellátásra. Az igazi meglepetés az volt, hogy a nõk 50 százalékkal gyakrabban kerültek ebbe a csoportba. Mivel a mentõ mind a nõk, mind a férfiak, fehérek vagy feketebõrûek esetén azonos gyorsasággal megérkezett, a késést elsõsorban az magyarázta, hogy a nõk, ha saját magukról volt szó, hosszabb várakozás után határozták el magukat a segítséget kérõ telefonra, mint a férfiak.
Irigylésre méltó adat, hogy Dallas városában és környékén a mentõkocsi átlag 5,7 perc alatt ért a helyszínre. Ezt részben az is magyarázza, hogy ott a mentõállomás átlagosan egy kilométerre található a segítségre szoruló betegektõl.