A túl korai idegennyelv-nyelvtanulás jelentõsen megnövelheti a gyerekeknél kialakuló dadogás kockázatát - figyelmeztet egy aktuális brit tanulmány.
Azoknak a szülõknek, akik - merõ jó szándékból - legapróbb gyermekeik nyelvtanulását forszírozzák, számolniuk kell annak a kockázatával is, hogy szemük fénye a túl koraira idõzített második nyelv miatt dadogni fog. A megdöbbentõ megállapítás olyan gyermekek esetében lehet érvényes, akik a második elsajátítandó nyelvvel öt évesnél fiatalabb korukban találkoznak - vélik brit pszichológusok.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Azoknál a gyermekeknél, akik az iskola elõtt nem jártak közösségbe, hanem otthoni környezetben csak anyanyelvükön beszéltek, jóval kisebbnek bizonyult a dadogás elõfordulása.
Sokukat életük végéig elkíséri a dadogás
A kétnyelvûség és a beszédhiba közötti összefüggés nem jelent újat a szakemberek számára, ám mindezidáig tisztázatlan maradt, hogy az érintett gyermekek csak egyik nyelvükön, vagy mindkettõn dadognak. A londoni kutatók eredményei szerint a fiatal, kétnyelvû nemzedékeknek mindkét nyelven problémái akadhatnak.
A jelenséggel az is együtt jár, hogy a túl korai kétnyelvûségbõl adódó dadogás lassabban küzdhetõ le. Azok a fiatalok, akik az angol nyelvvel csak az iskolában találkoztak, többségükben tizenkét éves korukra túlestek a beszédhibán, míg a fiatalabb korukban kétnyelvûvé válók mintegy egynegyedét életük végéig elkíséri a dadogás.
A beszédhibások között számos hasonlóságot állapítottak meg, attól függetlenül, hogy csak angolul beszéltek, illetve az angollal, mint idegen nyelvvel túl korán, vagy csak az iskolában találkoztak: a jelenség négy és öt éves korukban jelentkezett. Elgondolkodtató az is, hogy a beszédhibások között négyszer annyi fiú található, mint lány, ugyanakkor a dadogás nem hatott ki érezhetõen az iskolai osztályzatokra: a beszédhibások eredményei nem maradtak el sem angolból, sem matematikából a problémával nem küzdõ társaikétól.