
A levéldrogból készített forrázatot 1 evőkanál drogot 1 csésze vízhez készítik.
A nagy csalánnak gyógyászati célra felhasználható részei: levele (Urtica flos), gyökere (Urtica radix), magja (Urtica semen).
A leveleket frissen vagy szárítva, gyökerét szárítva, magját kipréselve alkalmazhatjuk.
A csalán alkalmazásának módjai:
- teaként (levél, gyökér)
- tinktúraként (külsőleg, belsőleg)
- magolajként ( külsőleg, belsőleg)
- borogatásként (külsőleg)
- ülőfürdőként (külsőleg)
- hajszesz és samponként (fejbőrre)
- ételként (levesek, főzelékek)
- csalánsörként
A csalántea (levélből) elkészítésének módja: Két evőkanál szárított csalánlevelet leforrázunk (nem főzzük), lefedjük, csupán 2 percig állni hagyjuk, majd szűrjük és kortyonként fogyasztjuk. Az ajánlott napi bevitel átlagos esetben 2-3 csésze. Súlyosabb esetekben akár 1-1 1/2 liter tea fogyasztása javasolt arányosan szétosztva a nap folyamán.
A csalántea (gyökérből) elkészítésének módja: A jól kiszárított és felvágott gyökereket (két púpozott teáskanál) éjszakára 2,5 dl hideg vízben áztatjuk és azt reggel felfőzzük, szűrjük, majd kortyonként fogyasztjuk.
Tinktúra alkalmazása: naponta 2x vagy 3x 1 dl vízben oldva, külsőleg bedörzsölőszerként.
Magolajként alkalmazva: belsőleg 1-2 mokkáskanál/nap, külsőleg bekenőszerként.
Borogatás: a nagy csalán teáját használjuk borogatásra.
Ülőfürdő: fürdővízhez 2 l csalántea hozzáadása, a fürdővíz csípőig érjen. A növény klorofill tartalma miatt megfoghatja a kádat.
Hajszesz és sampon: a termékek leírása szerinti használat követendő.
Ételként: a növény friss leveleit használhatjuk. A májusi friss csalánlevelekből lét is préselhetünk, amelynek maximális napi adagja ½ pohár (kiváló vérpezsdítő).