Jó közérzetünk több tényező függvénye, és szervezetünket akkor tudjuk biztonságban, ha az időjárási viszonyokhoz alkalmazkodva rétegesen öltözködünk. Az, hogy mikortól veszélyes a hideg idő, esetenként és emberenként jelentősen különböző. Mint a folyadékháztartásnál, itt is a kisgyermekek és az idős vagy beteg emberek hideg elleni védekezése a leglabilisabb. A szervezetünk érösszehúzódással, izommunkával, didergéssel védekezik a zimankós időben. Még kellemesnek érzett hőmérsékletnél is fülünk, orrunk, kezünk és lábunk veszélyben lehet, a helyi lehűlés akár fagyási sérülést okozhat. 
A hideg hatására beindul a szervezet védekező reflexe, melynek következtében érösszehúzódás, érszűkület jellemzi a hidegnek kitett területeket. A védekező mechanizmus a későbbiekben azonban káros következményekkel jár, hiszen a tartós érszűkület következtében sérül az adott területek oxigén- és tápanyagellátása. Mindennek következtében a legkisebb erekben vérrögök keletkezhetnek, melyek az adott erek elzáródásához, a keringés megszűnéséhez és végső soron szöveti elhaláshoz vezetnek.
Lehűlésről akkor beszélünk, ha a végbélben mért, úgynevezett maghőmérséklet 35 °C alá süllyed. A lehűlés során kimerült, életfolyamataiban lelassult betegnél döntő a szervezet mielőbbi visszamelegítése.
Ilyenkor könnyen felborul a szervezet anyagcseréje, a só-víz háztartás egyensúlya, ami szívritmuszavarok kialakulásához vezethet, ezért az ilyen betegek felmelegítését kórházban kell végezni. Igen súlyos lehűlés esetén először izgatottság, azután érzéstelenség, levertség, álmosság következik, melynek leküzdésére az ember ritkán képes, és bár teljes tudatában van az elalvással járó veszélynek, feladja, elalszik. Ilyenkor külső segítség nélkül nincs esély a halál elkerülésére.
A száraz, hideg levegő belélegzésének következménye a jól ismert nátha, torokgyulladás, de asztmás betegeknél hörgőgörcs alakulhat ki, akut asztmás roham formájában életveszélyes állapotot provokálhat. Szervezetünk elsődleges célja a homeostazis fenntartása, ez jelenti a hőmérséklet, a folyadék-, sav-bázis- és ion egyensúly fenntartását. A hideg, mint irritatív tényező, védekezésként érszűkületet okoz, csökkentve az érintett terület hőleadását. Ennek következtében viszont romlik a sejtek oxigén ellátása, megbénul a védekezés, vérbőség és gyulladás alakul ki, csökken a fertőző ágensekkel szembeni ellenálló képesség.
A szív-érrendszeri betegek is fokozottan veszélyeztetettek, a rossz vérkeringésű területek hidegre nagyon érzékenyek, és koszorúér betegeken a mellkast ért hideg hatás anginás rohamot okozhat. Raynaud-szindrómás betegeknél a kisartériák összehúzódása jön létre, ami jelentősen rontja az érintett terület vérellátását és ezáltal fokozza a lehűlést. Az arcot, mellkast ért hirtelen hideg impulzus keringési reflexeket aktivál, mely a szívfrekvencia lassulását okozza, akár átmeneti szívmegálláshoz vezethet. A megelőzés érdekében a veszélyeztetett betegek, ha csak tehetik, kerüljék a szélsőséges időjárási hatásokat. A megfelelő öltözködés mellett fontos a megfelelő táplálkozás, a szervezet melegítésére elhasznált kalória pótlása. Meleg italok, elsősorban teák fogyasztása kedvező hatású. Hideg által okozott asztmás roham, anginás rosszullét esetén lehet, hogy a beteg orvosi ellátásra szorul vagy mentőt kell hívnunk, ha szokásos gyógyszerei hatástalanok. A téli időszakban nem csak a szabadban, de fűtetlen lakásban is találkozhatunk olyanokkal, akiknél fennáll a kihűlés veszélye. Ilyen esetben azonnal meleg helyre kell vinni a veszélyeztetett embert, illetve be kell fűteni, a nyirkos ruházatot szárazra kell cserélni és meleg teával kell segíteni, hogy helyreálljon a szervezet hőegyensúlya. A testhőmérséklet csökkenése életveszélyes állapotot okoz és 28 foknál törvényszerűen kamrafibrilláció lép fel, amely azonnali orvosi ellátás hiányában halálos.
Forrás: www.webbeteg.hu