2020.12.02. - Melinda, Vivien

Mesterséges mirigy válthatná ki az inzulininjekciókat

Mesterséges mirigy válthatná ki az inzulininjekciókat
Egy lépéssel közelebb került a tudomány a mesterséges hasnyálmirigy létrehozásához, amely felválthatná az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedõk inzulininjekcióit. A mesterséges hasnyálmirigy az orvoskutatók elképzelése szerint automatikusan ellenõrizné és szabályozná a cukorbetegek vércukorszintjét. Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedõ emberek hasnyálmirigye nem, vagy csak elégtelen mértékben képes az inzulin nevû hormon elõállítására. Ezért a szervezet nem tudja értékesíteni és energiává alakítani a táplálékkal felvett glükózt (szõlõcukrot). A glükóz így feldúsul a szervezetben, elõbb-utóbb súlyos károkat okozva.
A bostoni egyetem (USA) kutatóinak most sikerült tizenegy 1-es típusú cukorbeteg vércukorszintjét több mint 24 órán át a normál tartományban tartani egy mesterséges hasnyálmirigy segítségével. A siker két okra vezethetõ vissza - írják Firas El-Khatib és kollégái a Science Translational Medicine címû szaklapban. Egyrészt nemcsak inzulint, hanem ellentétes hatást kiváltó glukagont is adagolt a mesterséges szerv, másrészt a hormonok kibocsátását újszerû szoftver szabályozta.

Alapesetben az inzulin magas vércukorszint esetén gondoskodik annak tárolásáról a májban és más szervekben, a glukagon pedig glükózhiány esetén felszabadítja a tartalékokat. Amennyiben a cukorbetegek túladagolják az inzulint, az egyensúly felborul, cukorhiány következik be. El-Khatib és kollégái azért döntöttek úgy, hogy az inzulin mellett glukagont is adagolnak, hogy jobban imitálják a természetes folyamatot.

A mesterséges hasnyálmirigy két részbõl áll - számol be a Der Spiegel címû német lap internetes kiadása (www.spiegel.de). Hastájékon a bõr alá egy inzulin- és egy glukagonpumpát, a betegek vénáiba pedig vércukorérzékelõt helyeztek. A rendszert egy számítógéphez csatlakoztatták. Az érzékelõ 27 órán át ötpercenként jelentette a vércukorszintet a számítógép felé. Annak különleges szoftvere kiszámolta a pumpák által kijuttatandó inzulin- és glukagonadagot.

A tizenegy alany közül hatnál elsõre kifogástalanul mûködött a rendszer. A másik ötnél cukorhiány alakult ki, mert szervezetük az elvárásokhoz képest sokkal lassabban fogadta be az inzulint, így akaratlanul is annak túladagolása következett be. A szervezet ütemére való átállást követõen azonban elhárult a probléma.

A kutatók következõ célja, hogy a rendszer ne csak laboratóriumi körülmények között mûködjön, hanem a mindennapi életben is. A jövõben például mikrochippel kívánják szabályozni a pumpák mûködését, a vénás vércukormérést pedig egy bõr alá implantált érzékelõ váltaná ki.