A vizsgálatban 20 önkéntes - 10 férfi és 10 nõ vett részt, akiknek tájképeket és városi jeleneteket ábrázoló festményeket és fényképeket mutattak. A résztvevõknek értékelniük kellett a látottakat, szép vagy nem szép kategóriába sorolva õket. A tudósok eközben mágnesesrezonancia-vizsgálattal (MRI) nézték, hogy mely agyterületek és mikor aktivizálódnak.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
"Közismert, hogy van különbség a nõk és férfiak agymûködése között, Miért ne nyilvánulna ez meg a szépség érzékelésében is" - vélekedett Camillo J. Cela-Conde, a spanyol Baleár-szigetek Egyetemének kutatója.
A tudós szerint a szépség érzékelésében megmutatkozó eltérés azzal magyarázható, hogy a nõk a látottakat a nyelvhez, a beszédhez is kötik, míg a férfiak esetében a hangsúly a tárgyak térbeli elhelyezkedésén van. Ennek ellenére ez nem magyarázza meg, hogy miért és hogyan alakult ki az emberek fogékonysága a szépre.
"Az általunk felfedezett különbségek összefügghetnek a különbözõ társadalmi szereppel, amelyet a nõk és a férfiak az emberi evolúció során töltöttek be" - emelte ki Camillo J. Cela-Conde.
A kutatók ugyanakkor nem találtak különbséget a nemek között, ami a szép megítélését illeti.
"Bárki szépnek találhat egy olyan tájat, épületet, vagy festményt, amelyet mások visszataszítónak tartanak. Ám a nemnek nincs semmi köze ezekhez a különbségekhez. Feltehetõen a kor, iskolázottság, vagy egyéb tényezõk játszanak közre ízlésünk kialakulásában" - magyarázta Camillo J. Cela-Conde, hozzátéve: az emberi természet igen bonyolult, s nehéz tanulmányozni, ám köszönhetõen a legkorszerûbb képalkotó eljárásoknak lépésrõl lépésre egyre többet tudnak meg róla.
A vizsgálatról szóló tanulmány az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata, a PNAS (Proceedings of the NAtional Academy of Science) keddi elektronikus kiadásában látott napvilágot.