Az ember járása a legtakarékosabb

Az ember az összes állatfajnál kevesebb energiát használ fel gyalogláskor, a futásnál azonban már nem ez a helyzet - derítette ki egy nemzetközi kutatócsapat. A jelenség oka, hogy az emberi láb sarokjárásra tervezõdött, míg az állatvilág sprinterei, mint a gazellák, az õzek, a lovak vagy a kutyák lábujjaikra, illetve ujjpárnáikra érkeznek - írta a Utahi Egyetem biológusa, David Carrier a Journal of Experimental Biology címû folyóiratban a Der Standard címû osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at).

Amerikai és német kutatók önkéntesek mozgását vizsgálták egy futógépen. Háromféleképp kellett gyalogolniuk, illetve késõbb futniuk: bokára, talppárnákra, majd végül lábujjakra érkezve. Egy oxigénmaszk segítségével mérték a jelöltek oxigénfogyasztását, amelybõl az energiafelhasználásra lehetett következtetni.

Az eredmények arról tanúskodtak, hogy a talppárnákra való érkezés 53 százalékkal, a lábujjra érkezés pedig 83 százalékkal több energiát igényel, mint a sarokjárás. Az utóbbi által ugyanis a test kevésbé mozog függõleges irányban, súlypontja a vízszinteshez közel marad, így pedig a lábtõ-, térd-, csípõ- és hátizmok jelentõs mennyiségû munkát takarítanak meg. Ezen kívül a talppárnákra való érkezés minden egyes lépésnél lefékezi a testet, míg a sarokjárás nem okoz ilyen törést a mozgásban.

Az optimális energiafelhasználás azonban csak a járásnál mûködik. Futás közben nincs energetikai különbség az érkezés pontjától függõen. A hivatásos sprinterek gyakorta csak talppárnáikra érkeznek. "De abban az esetben is, ha sarokra érkezünk, villámgyorsan továbbgördülünk a testsúly zömét viselõ talppárnákra a talaj ellentétes irányú nyomása miatt" - magyarázta Carrier