A gének robbanása választotta szét az embert és a nagymajmokat

Washington - A nagymajmok és az ember közös õsénél mintegy 10 millió éve lezajlott hirtelen genetikai változás okozhatta a fõemlõsrokonok közti szakadást - jelentették be amerikai kutatók a Nature tudományos magazin szerdai számában.

Mielõtt a fõemlõsök családfája ágakra szakadt, genetikai állományuk viszonylag stabil volt. Majd hirtelen felgyorsult annak a területnek a változása, amelyben a DNS-szakaszok kódmásolata készül, ez felelhet az evolúciós törésért - állapítja meg tanulmányában Evan Eichler, a Washington Egyetem genetikusa kollégáival. A robbanásszerû változás nem klasszikus mutáció volt, hanem az úgynevezett kópiaszám-változás, amikor bizonyos DNS-darabok többször megismétlõdnek a molekulában, törlõdnek vagy éppenséggel megfordulnak. "Valóban olyanok a genomban, mint valami vulkán, szétröpítik a DNS darabjait" - közölte Eichler.

A kutatók egy-egy ember, csimpánz, orángután, valamint makákó majom DNS-ét elemezték. Az evolúciós fán különbözõ távolságokra lévõ fajok örökítõanyagának tanulmányozása afféle idõgépként mûködhet. Amint várható volt, az ember és a csimpánz DNS-e az általános szekvenciát illetõen nagyon közel állt egymáshoz, közel 99 százalékos genomjaik átfedése. A fõ különbségeket köztük a kópiaszám-változásban találták a genetikusok.

Az elemzés megállapította, hogy a korai fõemlõsök ágán, amely az emberhez és az afrikai emberszabású majmokhoz vezetett, ezek a szakaszmásolatok gyakoribbá váltak, miközben a klasszikus genetikai mutáció lelassult. A kutatók szerint különösen az embernek és a csimpánznak van sok többletkópiája az adott szakaszokból. A nagymajmokat (a csimpánzt, gorillát és az orángutánt) ugyanez a folyamat vitte genetikailag távolabb a többi majomtól.

"Lehetséges, hogy ezek a gének fontosak a nyelvben vagy a megismerés bizonyos területein, de ahhoz, hogy errõl biztosat mondhassunk, még sokkal több kutatás kell" - tette hozzá Eichler.