Van-e közöttünk, aki teljesen egészséges, és a körülötte élõ családtagjai is?
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Ki segít ilyen kritikus helyzetben? Ki áll ott a betegágynál, hogy - túl a szakszerû egészségügyi ellátáson - lelki és testi támaszt nyújtson, egy kézszorítással, egy jó szóval? Hiszen nem csak a szenvedõnek, hanem a családnak, a hozzátartozóknak is kell a bátorítás, a megerõsítés, mert õk is szenvednek a tehetetlenségtõl, a gyakorlatlanságtól. És, ha már nincs remény? Ha be kell ismerni, hogy nincs tovább? Akkor kell leginkább a kötelezõ ellátáson túli, emberi odafordulás, a részvét és részvétel bensõséges megnyilvánulása, az élet utolsó szakaszának megkönnyítése.
Létezik ilyen segítség! Ez a hospice-szolgálat, melynek alapgondolata Angliából származik, még 1967-bõl. Azóta a gondolat szárnyra kapott, és elterjedt a világ minden részén. Magyarországon a nemrég elhunyt Polcz Alaine, a neves pszichológus és író hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt, mely 1991 óta végzi a súlyos rákbetegek otthoni, majd intézeti gondozását.
Az alapítók közt volt dr. Muszbek Katalin fõorvos is, aki most az alapítvány igazgatói tisztét tölti be. Vele beszélgettünk errõl a nagyszerû szolgálatról, mely a végsõ stádiumnak nevezett életszakasz nehéz napjait, pillanatait igyekszik elviselhetõvé tenni a beteg és környezete számára.
- Többféle feladatot látunk el. Egyrészt a betegek otthonában végeznek munkatársaink szakszerû ápolási tevékenységet, másrészt lelki támogatást is nyújtunk azzal a céllal, hogy a család együtt maradhasson ebben a mindannyiuk számára kritikus idõszakban. Tevékenységünk a Budapest Hospice Ház létrejöttével szélesedett ki, mert ezzel lehetõség nyílt rá, hogy ambuláns szolgáltatásaink már a betegség jelentkezésekor rendelkezésre álljanak - mind a betegeknek, mind pedig a hozzátartozóknak. Ezzel nálunk valósult meg - Magyarországon elsõként - önállóan mûködõ, a gyógyíthatatlan betegek számára teljes körû ellátást biztosító hospice rendszer. Minden ellátás ingyenes, az alapítvány valamennyi szolgáltatása térítésmentes. Daganatos betegségben, autoimmun megbetegedésben, vagy krónikus degeneratív betegségben szenvedõ, gyógyító kezelésben már nem részesülõ betegeknek tudunk segíteni. Az ellátás feltétele, hogy a család folyamatosan részt vegyen a beteg gondozásában, felügyeletet vállalni, egyedülállót nem tudunk gondozni otthonukban - foglalja össze tevékenységük célját és feltételeit az igazgató fõorvos.
Ezt az embert próbáló feladatot csak igazi csapatmunkában lehet ellátni. A hospice orvostól és ápolóktól kezdve a pszichológusig, gyógytornászig, szociális munkásig, lelkészig és önkéntes segítõkig sokan vesznek részt benne, hogy levegyék a testi és lelki terhek egy részét a betegrõl és a családról.
- Célunk, hogy elkerüljék ezek a betegek a kórházi tartózkodást a végsõ idõszakban, amikor már nincs lehetõség a gyógyításukra. Ha szükséges, akkor 10 ágyas fekvõbeteg részlegünkben helyezzük el õket, ha már részesültek otthoni hospice ápolásban, tehát nem közvetlenül a kórházi ágyról kerülnek hozzánk. Itt holisztikus szemlélet alapján dolgozunk, a test és lélek együttes támogatását adjuk meg a betegnek. Rehabilitációs csoport is mûködik a Hospice Házban, mely kreatív és kulturális programokkal várja a daganatos betegeket, akik könnyebben töltenék sorstársaikkal az idõt. A gondozás központjában az életminõség megõrzése áll. Magyarországon összesen kétszáz kórházi ágyon történik hospice gondozás, ami a 30 otthonápoló szervezet mellett is nagyon kevés. Mi, itt a fõvárosban hajléktalan betegnek is mindig fenntartunk legalább egy helyet, hiszen õk a legrászorultabbak, nincs otthonuk - mondja az igazgató fõorvosnõ.
Lehet-e minõségi életrõl beszélni halálközelben? A hospice szolgálat odaadó munkatársai megtesznek minden tõlük telhetõt azért, hogy a kérdésre "igen" legyen a válasz. Munkájukhoz kevés lenne csupán a tõlük elvárható tennivalók elvégzése. Az orvoslás, ápolás szakmai része megtanulható, elsajátítható és gyakorolható, a szigorú szakmai protokoll szerint. De ebben nincs benne, miként kell jól közelíteni egy haldoklóhoz, hogyan kell szólni hozzá, hogyan kell nézni rá, beszélgetni vele, megsimogatni, meghallgatni, a lehetõség szerint eloszlatni a távozni készülõk súlyos félelmeit, kétségeit, s lelki megnyugváshoz segíteni õket, hogy távozásuk emberhez méltó körülmények között következzék be.
Nagy erõ és empátia kell ahhoz, hogy szót értsen ebben a nehéz idõszakban beteg és gondozója, de a bensõséges kapcsolatban könnyebb megélni a végsõ út gyötrelmeit. A hospice munkatársai azt a pluszt vállalják és gyakorolják naponta, amire kötelezni senkit sem lehet, amiért nem jár fizetés és sokszor még köszönet sem.