2024.03.29. - Auguszta

Ha éheztetjük szervezetünket, súlyos következményekre számíthatunk

Ha éheztetjük szervezetünket, súlyos következményekre számíthatunk
Ha éheztetjük szervezetünket, súlyos következményekre számíthatunkEgy átlagos felnőtt szervezet napi energiaigénye 2000-3000 kcal körül mozog kortól, nemtől, fizikai aktivitástól függően. Ha ezt a bevihető energiamennyiséget csökkentjük, akkor az izomsejtek és vázizmok leépülésétől az immunrendszer meggyengülésén át a megvonás akár halálhoz is vezethet. Az energiatartalom mellett fontos tényező a bevitt táplálék összetétele, mivel az emberi szervezet bizonyos aminosavakat és zsírsavakat nem képes előállítani. Így ezeket az esszenciálisnak nevezett összetevőket a táplálékkal kell bevinnünk, sőt a vitaminok és nyomelemek jelentős része is ebbe a csoportba tartozik.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

Ha az éhezés mellett a folyadékbevitel megtartott, akkor a táplálékbevitel hiányát (éhségsztrájk vagy orvosilag ellenőrzött, drasztikus fogyókúra, vészhelyzetben, a harmadik világ országaiban) mintegy 30–60 napig lehet elviselni. Ennek során a szervezet részben a zsírszövetben tárolt energiát, részben a saját fehérjéit használja fel. Az átlagos emberi zsírszövet 40–50 napra elegendő energiát tárol.

Az éhezés lehet abszolút (ha a bevitt energia és táplálék minőségi összetétele sem megfelelő) és relatív (megfelelő energiabevitel mellett a minőségi összetétel kedvezőtlen). Az energiahiány alkalmazkodási reakciókat indít be.

Az éhezés túlélési idejét nem a zsírszövet tömege, hanem a szervezet fehérjevesztésének mértéke szabja meg. Az éhezés akkor vezet halálhoz, ha a felépítő fehérjék harmadánál több használódik fel. Az anyagcsere alkalmazkodása alapján az éhezés három szakaszát különböztetjük meg. Az utolsó étkezéstől számított 12-18 óra még a felszívódás utáni szakasz. Ezt követi a korai, nem adaptált éhezés, mely 2-3 nappal az utolsó étkezés után kezdődik, és legfeljebb egy hétig tart, végül a krónikus, adaptált éhezési szakasz következik 7-10 nap után.

A szervezet számára alapvető feladat a vércukorszint fenntartása, mivel a központi idegrendszer működéséhez elengedhetetlen a glükóz, mely egyben az egyéb szervek általános energiaforrása is. Egynapi éhezés után a test energiaigényének biztosítására elsőként a májban és az izmokban tárolt glikogén lebontása megy végbe.
A glikogénraktárak kimerülését követően a korai éhezésben a szervezet a fehérjék lebontásából származó aminosavakból glükoneogenezissel (fehérjékből és zsírból előállított cukor) állítja elő a szervezet működéséhez szükséges glükózt. A krónikus, adaptált éhezésben a szervezet kisebb mértékű fehérjebontás mellett szükségleteit a zsírlebontás végtermékeinek felhasználásával (ketontestekkel) fedezi.

A ketontestek részben az agyat is el tudják látni energiával (mintegy 20 százalék glükóz azonban mindenképpen szükséges a központi idegrendszer megfelelő működéséhez). A fehérjék fő forrása a vázizomzat, ezért ha lebontásuk mérséklődik, lassul a vázizmok tömegének csökkenése. A glikogénraktárak kimerülése után – mivel a glükóz nem pótolható zsírokból – a szervezet az idegsejtek működéséhez szükséges cukrot az aminosavak átalakításából kezdi fedezni.