A májelégtelenség felismerése és kezelése

A májelégtelenség a májfunkciók olyan súlyos mértékû romlása, amikor a máj már nem tudja ellátni a szervezetben betöltött szerepét. Kiváltó okként bármely májat károsító hatás szerepelhet. A leggyakoribb tényezõ a túlzott mértékû alkoholfogyasztás, de vírusok, gyógyszerek, vegyszerek, mérgek, a máj anyagcsere és autoimmun betegségei, epeelfolyási zavar, tumor vagy áttétek szintén szerepet játszhatnak a kialakulásában.

A betegség lehet hirtelen kialakuló akut, vagy lappangva létrejövõ krónikus lefolyású. A tünetek és a laboratóriumi eltérések abból adódnak, hogy a máj bizonyos anyagokat képzõ illetve káros anyagokat lebontó (méregtelenítõ) funkciója kimerül (a máj parenhimás /szöveti/ mûködésének elégtelensége).

Kezdetben bizonytalan, általános tünetek jelentkeznek, a betegek hasi fájdalomról, étvágytalanságról, hányingerrõl, hányásról, gyengeségrõl, fáradékonyságról panaszkodnak.

Késõbb a felgyülemlõ kóros anyagcsere termékek idegrendszeri tüneteket (hepatikus enkefalopátia), a felszaporodó epefesték (bilirubin) a szem (szubikterusz) és a bõr (ikterusz) sárgaságát okozzák. A bilirubin bomlásterméke a vizelettel fokozott mennyiségben ürül, barnás színûvé festve azt. Csökken bizonyos véralvadási faktorok szintje, a beteg vérzékennyé válik. Az alacsony szérum fehérje (albumin) szint miatt testszerte vizenyõk (ödéma) jelennek meg. Ennek egyik speciális, elsõsorban – de nem kizárólag - májbetegekre jellemzõ lokalizációja a hasüreg (aszcitesz).

A májelégtelenség másik megnyilvánulási formája lehet a máj vaszkuláris (érrendszeri) mûködésének kimerülése, mely az ún. portális magas vérnyomás képében jelentkezik. A hasüregi szervek területérõl összeszedõdõ vénás vér egy nagy éren, az ún. portális vénán át jut a májba. Ha ebben az érben valami miatt akadályozott a keringés, nyomásemelkedés alakul ki, amely szerepet játszik az aszcitesz kialakulásában, valamint a tápcsatorna májat elkerülõ vénáinak kitágulásában. Így létrejöhet végbéltáji aranyeresség, nyelõcsõ és gyomortáji visszeresség (melyek életveszélyes vérzésekhez vezethetnek), tágult hasfali vénás hálózat (kaput Meduzé), de vezethet lépmegnagyobbodáshoz is.

A májelégtelenség diagnosztikája

A beteg részletes kikérdezését és az orvosi vizsgálatot laborvizsgálatok (vér és vizelet) követik, melyek általában súlyosan károsodott májmûködést mutatnak. Ezek után hasi ultrahang, felsõ tápcsatornai tükrözés és az aszciteszbõl, valamint esetenként a májból mintavétel történhet.

Megelõzés és kezelés

A betegség megelõzéséhez a kiváltó tényezõket kell elkerülni, illetve a máj betegségeit kezelni.

Ha a kórkép kialakult, a betegnek kerülni kell a kiváltó faktorokat, fontos a kevés fehérje és nátrium bevitele, a vitamin- és energiadús táplálkozás. A további májsejtkárosodás kivédésére májvédõ hatású gyógyszerek adása szükséges. A májmûködés hiánya véralvadási faktorokkal és albuminnal pótolható, melyek hatása átmeneti.

Súlyos elégtelenség esetén a májátültetés az egyedüli megoldás, de erre az esetek csak kis részében kerül csak sor, egyrészt a beteg állapota, másrészt a beültethetõ szerv hiánya miatt. A májelégtelenség kezelés nélkül vagy egyre romló állapotban végül halálos kimenetelû, de még kezelés mellett is visszafordíthatatlan lehet. A végállapotú betegeknél veseelégtelenség (hepatorenális szindróma) is kialakul, ami mûvesekezelést tehet szükségessé, de ez sem mindig sikeres.