Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Nem volt szabad mozognia sem, mert az akkori elképzelés szerint a koszorúér-elzáródás következtében károsodott szívizomzat csak teljes fizikai nyugalom esetén gyógyulhatott. Ezek a betegek az ágyfogság után újra tanultak járni és csak keveset mozoghattak. Nagy változást jelentett, amikor 1952-ben az infarktus után egy hónap múlva a doktorok betegeiknek napi öt perc sétát engedélyeztek.
Mark Haykowsky és munkatársai most áttekintették az angol nyelvû szakirodalmat, hogy milyen módon alakult ki a szívinfarktust követõ mozgatás, a rehabilitáció. Ma mind gyakoribb a hasonló témában írott vizsgálatok adatainak összesítése, a metaanalízis, mert így sokkal több esetre vonatkozó tapasztalatokat értékelhetnek.
A kutatók 1029 vizsgálatot találtak 1950-tõl, de mivel csak a gyakorlatilag azonos módszerrel végzett tanulmányok adatai összesíthetõk, végül csupán 31 dolgozat eredményeit elemezték, amelyekben 1634 beteg sorsának részletes leírása szerepelt. A vizsgálatok két évtizedet meghaladó idõszakra vonatkoztak és mûszeres mérésekkel a szív mûködésének helyreállását is követték.
Az Egyesült Államokban és a kanadai gyógyintézetekben infarktus után csak egy hónappal kezdték el a betegek mozgatását, és a szervezett, fizikai rehabilitáció legfeljebb három hónapig tartott.
Az összevont adatok egyértelmûen igazolták, hogy infarktus után a betegek szívének állapota és fizikai teljesítõképessége akkor javult a legjobban, ha a szívrohamot követõen már egy hét múlva elkezdték a mozgatást és a rehabilitációs program három hónapnál tovább tartott.
A szívbetegek ellátása területén a világ élvonalába tartozó hazai kardiológiai gyakorlat az adatok szerint a korszerû kezelést és a tengerentúlinál sokkal szervezettebb rehabilitációt már évtizedek óta alkalmazza.