Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
„Úgy tûnik, hogy ha a daganatsejtbõl eltávolítjuk az egyik specifikus IAP fehérjét, a cIAP1-et, akkor az egy olyan csatornát nyit meg, melyen keresztül a sejt menthetetlenül a pusztulás felé sodródik. Úgy véljük, hogy a cIAP1 egyfajta egyensúlyt biztosít a sejtnek az élet és a halál között.” – tette hozzá John Silke, aki a másik kutatócsoportot vezette a La Trobe Egyetemen.
Az IAP fehérje programozott sejthalált megakadályozó tulajdonságát elõször egy vírusban találták meg, majd egyre több élõlényben a rovaroktól kezdve az emlõsökig. Késõbb kimutatták, hogy emberi daganatok esetében is emelkedik a számuk, ezért vonzó célponttá váltak a daganat elleni harchoz.
Dr. Vucic munkatársaival sikeresen rámutatott arra, hogy az IAP antagonista (gátlószer) megjelöli a cIAP1-et a proteosoma számára, mely a sejten belül feleslegessé vált fehérjék lebontását végzi. Mindezt alig két perccel az után, hogy a sejtek kapcsolatba kerülnek a most felfedezett anyaggal. Az IAP antagonista aktiválja az NF-B útvonalat, mely TNF alfa termelésének fokozása révén olyan jelátviteli útvonalat indít be, mely megállíthatatlan sejthalálhoz vezet. Ez utóbbi folyamatot Dr. Silke is alátámasztotta, aki munkatársaival az elõzõ csoporttól eltérõ úton jutott erre a következtetésre, amit igen jó jelként kommentált.
„Mindkét kutatómunka egyértelmûen bizonyítja a szer daganatsejtet ölõ képességét, azonban még sajnos hosszú út van még addig, míg a felfedezett hatóanyagból emberi használatra alkalmas gyógyszer legyen. Az viszont nagy elõrelépés, hogy kezdjük jobban megérteni, hogy a daganatsejtek miként képesek életben maradni és egyre több módját találjuk meg elpusztításuknak is.” – fejtette ki Dr. Silke.
Medipress