A futball erõsíti a csontokat és fiatalon tart

A rendszeres futballozás során növekszik a csontok tömege, javul a játékos reflexeinek gyorsasága, izomereje és ezáltal mozgásának biztonsága. A labdarúgás népszerûségét fokozó eredmények a Scandinavian Journal of Medicine and Science in Sports folyóiratban megjelent tanulmányokban olvashatók. Peter Krustrup, a tudományos program vezetõje mindjárt a folyóirat elején hangsúlyozza, hogy errõl nem a klubjukat milliókért váltó sztárfutballistákkal kapcsolatban kell beszélni. A szabadidõben játszott labdajáték kedvezõ hatásait a kutatók korosodó nõk és férfiak vizsgálata alapján bizonyítják.

Az életkor elõrehaladtával a csontok sûrûsége csökken. Ezt korábban fõleg a változó kor után lévõ nõkrõl mondták, de mérések és tapasztalatok azt mutatják, hogy az idõsebb férfiakra is igaz.

A kutatók 20-47 éves nõknek heti kétszeri labdarúgó programot szerveztek 14 héten át. A vizsgálat végén a lábszárcsontok sûrûsége fokozódott, az alsó végtag izomtömege is nõtt, és a nõk egyensúlyérzéke jobb lett. Ezek a nõk korábban soha nem futballoztak, de nagyon megkedvelték a játékot. A náluk észlelt kedvezõ változások kifejezettebbek voltak, mint azoknál, akik ugyanannyi idõt kocogással töltöttek. Nem meglepõ, hogy mindkét csoport tagjai elõnyösebb helyzetben fejezték be a programot, mint azok a nõk, akik nem sportoltak.

Hasonló felmérés férfiakkal is történt. A 20-40 esztendõs alanyok hetenként két-három alkalommal játszottak kispályás focit, illetve a csoport egyik fele csak élte megszokott, futballmentes életét. A kényelmesekhez képest a futballra szoktatottak alsó végtagi izomtömege és csontjának erõssége mérhetõen növekedett.

Fontos változás, hogy a futballozók egyensúlyérzéke is sokkal jobb lett. A kutatók vizsgáltak 65-75 éves férfiakat, akik testmozgás céljából ifjabb korukban is rendszeresen kergették a labdát. Testfölépítésüket, mozgásukat olyan, hasonló korú férfiakéval, illetve 30 évesekével hasonlították össze, akik nem foglalkoztak labdarúgással. "Azok a hetven éves emberek, akik szabad idejükben szórakozásként mindig is futballoztak, ebben a korban is olyan izomerõvel és egyensúllyal bírtak, mint a labdarúgás iránt nem érdeklõdõ harmincasok, és messze erõsebbek voltak, mint soha nem futballozó kortársaik" - mondta Krustrup.