Bár a szaunázás sok átmeneti szív-, és érrendszeri és hormonális változást okoz, a legtöbb egészséges felnõtt és gyermek mégis könnyen és jól viseli, sõt szereti, és jó hatással van egészségükre is. A szauna és a szaunázás szokása, a közelmúltban hazánkban is egyre nagyobb mértékben terjed a lakosság körében, az egészséges életmódra való törekvés és a kikapcsolódás jegyében. Ezzel együtt terjednek a szaunázással, és annak egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatos, megalapozott és kevésbé megalapozott, és olykor teljesen téves ismeretek is. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A szauna és a szív- és érrendszer
A szaunázás élettani hatásai, a jelenségek szintjén viszonylag közismertek. A forró levegõvel közvetlenül érintkezõ bõr hõmérséklete, 1-2 percen belül 40 °C körüli értékre emelkedik, ám az emberi szervezet belsõ, ún. "maghõmérséklete" (mely a belsõ szervek hõmérsékletét jellemzi), sokkal lassabban nõ (az egyik tanulmány szerint a 20 percen keresztül 92 °C-os hõmérsékleten átlagosan mintegy 0,4 °C-kal emelkedett a szaunázók maghõmérséklete).
Hogy a szervezet hõegyensúlyát biztosítsa, a szaunázók bõre izzadni kezd; egy-egy szaunában töltött 15 perces periódus során, mintegy fél liter vizet veszít a szervezet izzadással. Azért, hogy az izzadságot a bõr mirigyei ki tudják választani, a bõr hajszálerei kitágulnak, ezáltal a bõrbe jutó vér percenkénti mennyisége, meg kell hogy növekedjen. Ezt a szervezet a megnövekedett keringési perctérfogat útján valósítja meg.
Nyugalomban a teljes bõr keringése, nagyjából 0,5 l percenként, míg ez szaunázás közben akár 6 l/perces értéket is elérhet, míg a teljes perctérfogat a nyugalmi 5-6 l/perces értékrõl 9-10 l/percre nõ. A perctérfogat növekedését, fõként a percenkénti szívverések számának a növekedése okozza, míg az egy szívverés során, a szív által az érpályába továbbított vér mennyisége gyakorlatilag nem változik. A szívfrekvencia a szaunához hozzászokott egyénekben 100/percet, míg a szaunázást rendszeresen nem mûvelõ egyénekben, akár 150/percet is elérheti. A fenti változásokkal párhuzamosan, a zsigeri szervek keringése enyhén csökken.
A környezet hõmérsékletének emelkedésére, a szervezet mérsékelt értágulattal válaszol. A párhuzamosan bekövetkezõ perctérfogat-növekedés miatt, a szisztolés vérnyomás nagyjából változatlan marad, vagy egy kissé megemelkedik, míg a diasztolés vérnyomásérték enyhén csökken. A szaunához szokott egyénekben a vérnyomás változásai kisebbek, mint a többi emberben.
Amennyiben a szaunakabint elhagyva, a fent említett átmeneti szív- és érrendszeri változások normalizálódnak, és a szaunázást követõen mintegy két órával teljesen eltûnnek.
A szív koszorúereinek betegségei és hirtelen szívhalál
Több tanulmány is egyértelmûen megállapította, hogy a szaunázás nem növeli a hirtelen szívhalál kockázatát. A stabil állapotú, gyógyszeresen megfelelõen kezelt koszorúérbetegek, fokozott körültekintéssel de szaunázhatnak. Számukra is kerülni kell azonban a hirtelen, hideg fürdõ által történõ lehûlést, ugyanis ez a szimpatikus idegrendszer hirtelen aktiválódását indítja be, ami szíveredetû panaszokat okozhat, különösen a koszorúérbetegekben.
Magasvérnyomás-betegség
A magas vérnyomással rendelkezõ betegek - egészséges társaikhoz hasonlóan -, szintén jól tolerálják a szaunázást, hasonló keringésélettani változások figyelhetõk meg eseteikben is. Egy megfigyelés szerint, a három hónapon keresztül folytatott rendszeres szaunázás kedvezõ hatással bírt a magas vérnyomásra, mintegy 15 Hgmm-rel csökkentette a szisztolés, és 10 Hgmm-rel a diasztolés vérnyomásértéket.
Szívelégtelenség
A szívelégtelenséget általánosan, a szauna ellenjavallatai közé szokták sorolni, bár kevés a kifejezetten erre vonatkozó vizsgálat. Az utóbbi években, fõként Japánban vizsgáltak a szaunához hasonló, de annál enyhébb (60 °C-os száraz levegõ) hõhatást szívelégtelen betegek körében. A kezdeti eredmények biztatóak, javuló szívmûködést és kedvezõ keringési hatásokat tapasztaltak.
A szaunázás szív-, és érrendszeri ellenjavallatai
A szív megnövekedett terhelése - és ezáltal megnövekedett oxigénigénye - miatt, egyértelmûen ellenjavallt a szaunázás az aortabillentyû súlyos szûkülete esetén, instabil angina pectorisban és szívinfarktust követõ két hónapon belül. A dekompenzált szívelégtelenség és szívritmuszavar, relatív ellenjavallatot képez.
Bár nem vizsgálták, ám elméleti megfontolások alapján, mindenképp kerülendõ a szaunázás stroke, illetve átmeneti agyi vérellátási zavar (ún. "tranziens iszkémiás attak") esetén, az állapot stabilizálódásáig.
Különös megfontolást igényel a szaunázás idõsebb, vérnyomás hirtelen csökkenésére (ún. ortosztatikus hipotenzió) hajlamos egyénekben.