Korral szaporodnak fogászati problémáink: ez leggyakrabban a fogíny gyulladását jelenti, ami a fogak kihullásához vezethet.
A fogíny egészségének meghatározó szerepe van a fogak épségének megõrzésében. A szájüregben, a fogakon, foghúson megtapadó ételmaradékból származó baktériumok a fogak felszínén, illetve az ínyen lepedéket, úgynevezett plakkot képezhetnek, majd fertõzést, gyulladást okoznak. A fogínygyulladás elsõ jelei lehetnek az íny megduzzadása, vörössé, vérzékennyé válása.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Amennyiben nem állítjuk meg a folyamatot (például legalább félévenkénti fogkõ-eltávolíttatással), a gyulladás idõrõl idõre visszatérhet. A fogkõben lévõ baktériumok ugyanis folyamatosan roncsolják a fogak támasztószöveteit, károsítják azok ereit, idegeit. Az ínyszövet sorvadásnak indul, lehúzódik a fognyakról, sokszor gennyes tasakok keletkeznek az íny alatt, a fogköves fogak mellett. A tasakokban egyre több kórokozó gyûlik össze, a tályogokból pedig a foggyökerek felé húzódik a gyulladás. A folyamat következtében a fogak meglazulnak, illetve kihullanak.
A fogíny sorozatos, idültté vált gyulladása azonban nemcsak a fogak elvesztésével járhat, hanem azzal a kockázattal is, hogy az elszaporodott baktériumok gyulladásos góco(ka)t hozhatnak létre a szervezetünkben, amely(ek)nek „méreganyagai” – a véráramon keresztül – a test más részeibe is eljutnak, és ott különféle megbetegedéseket okoznak.
Amirõl tehetünk, és amirõl nem
A fogínyt, fogágyat érintõ fogágybetegségek kialakulásában – a helytelen száj- és fogápolási „technika” mellett – sok más tényezõ is szerepet játszhat.
Az örökletes hajlam (például az állkapocs alakja, a szabálytalan fogállás), a rendszertelen, illetve vitaminhiányos táplálkozás, a hiányos fogazat, de a táplálék összetétele, a szájüreg mikroflóráját megváltoztató ételek gyakori fogyasztása (mint a gyakori nassolás), illetve az „elégtelen” rágás (aminek következtében a szájüreg természetes öntisztulási képessége csökken) is felelõssé tehetõ a gyulladások létrejöttéért.
Nem eléggé köztudott, hogy ínygyulladásra hajlamosító tényezõnek számítanak – különösen nõknél – a hormonmûködés megváltozásával járó életszakaszok (például terhesség, változókor), egyes krónikus betegségek (diabétesz, anyagcsere-betegségek, allergia), illetve az immunrendszer legyengülése is, vagyis minden olyan állapot, amely megváltoztathatja a száj mikroflóráját. A szervezet a stresszes életvitelre is ínygyulladással reagálhat. A fogíny károsodásával járhat bizonyos gyógyszerek (többek között egyes epilepszia elleni szerek) rendszeres szedése is. A visszatérõ ínygyulladás lehet valamely betegség „elõjele” vagy kísérõ tünete is.
Amikor az alapos fogmosás sem segít
A helyes fogmosás mellett is gyorsan visszatérõ és tartósan rossz szájszag mindig valamilyen szuvasodásra vagy fogínybetegségre vezethetõ vissza.
A saját leheleted „illatát” te magad is ellenõrizheted, mégpedig úgy, ha a két összezárt tenyeredbe leheled a levegõt, majd megszagolod.
A kellemetlen szagú, esetleg bûzös lehelet okát – amennyiben a probléma visszatérõ, vagy már hosszabb ideje fennáll – minél elõbb érdemes kideríteni. Az elsõ utad a fogorvoshoz vezessen, hiszen akár a rossz fog, akár a fogíny krónikus gyulladása, illetve a szájban lévõ tasak is okozhat szájszagot.
Súlyos következmények
Az utóbbi évek tudományos vizsgálatai azt látszanak igazolni, hogy az ínygyulladásban szenvedõ 50 év felettiek mintegy negyede szívinfarktus és stroke szempontjából is veszélyeztetettebb egészséges fogínyû kortársainál.
A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy amikor a fogínyvérzés miatt nyitott valamelyik véredényünk, a baktériumok elõtt megnyílik az út, így behatolnak a véráramba, ahol egyes kórokozók a vérlemezkékhez tapadnak, majd alvadási folyamatot idéznek elõ a vérerekben, emiatt csökken a szívbe és az agyba irányuló véráram intenzitása, ami végül szívrohamhoz vagy agyvérzéshez vezethet.
Egyre több olyan tanulmány lát napvilágot, amely azt látszik alátámasztani, hogy a fogínygyulladást elõidézõ kórokozók „közremûködnek” az arterioszklerózis, vagyis az artériafalak keményedésével járó érelmeszesedés kialakulásban is.
Az utóbbi évek orvosi kutatásai nyomán derült fény arra is, hogy a krónikus fogínygyulladásnak a prosztatabetegségekhez is köze lehet.
Mivel a krónikus fogínygyulladásnak gyakori velejárója a gyulladásos tasakok képzõdése – ezek mindig fertõzõ gócként viselkednek, azaz az egészségünket veszélyeztetõ tényezõnek számítanak –, a célzott kezelés (pl. az íny alatti tisztítás, lebenyes tasakmûtét) nemcsak a fogak megmenthetõsége, hanem általános egészségünk védelme szempontjából is fontos.
Amennyiben valamilyen krónikus betegség (cukorbaj, szív- és érrendszeri betegségek, vérzékenység, vesebaj stb.) is társul a súlyossá vált fogíny-, illetve fogágybetegséghez, a fogíny egészsége teljesen nem állítható vissza, csak lassítható a további állapotromlás.
Ez utóbbi esetekben még indokoltabb, hogy a beteg fokozottan figyeljen a helyes és alapos száj- és fogápolására, így ugyanis elejét veheti a gyulladás kiújulásának. A további állapotromlásban a legalább félévenkénti fogorvosi kontrollnak is amelynek fontos és visszatérõ „eleme”a professzionális fogtisztítás, azaz a fogkõ eltávolítása – meghatározó szerepe van.