Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Ha valamelyik koszorúér hirtelen elzáródik, az általa ellátott szívizomzat elhal, létrejön az infarktus, ami súlyos, szerencsétlen esetben halálhoz vezetõ állapot. Két orosz orvos 1910-ben közölte elõszõr a kórképet, amelyet egy amerikai 1912-ben ugyancsak leírt, igaz, az orosz eredetit német fordítás alapján idézte.
Ma már mindenki csak az amerikai cikket ismeri, de a lényeg az, hogy a mai felnõtt halálozás leggyakoribb oka világszerte az így bekövetkezõ szívhalál. Ha az elzáródott ér szomszédságában lévõ többi koszorúér átveszi a vérellátás feladatát, az elhalt szívizomterület elhegesedik, és az élet a szívnek azon a részén - ha gyengébb teljesítménnyel is, de - megy tovább.
Valaha az orvosok úgy vélték, hogy a hegszövet teljes kialakulásáig, egy-két hónapig a szívet maximálisan kímélni kell. Emiatt az infarktusos beteget szigorú ágynyugalomra ítélték, 4-6 hétig fektették, még mozognia sem lehetett, ami nagyobb szenvedés volt, mint az infarktus okozta hamar megszûnõ fájdalom.
A múlt század ötvenes éveiben óriási változást jelentett az ágyfogság helyett a karosszékes kezelés, majd egy hónappal az infarktus után ötperces séta engedélyezése. Néhány évvel késõbb már csak két hétig kényszerítették a betegeket ágynyugalomra és ilyen sokáig ma már a kórházban sem tartózkodik a beteg infarktus után.