Jobb, ha lassan dobog a szív

Az élõvilág sok tagjára érvényes, hogy várható életkoruk összefügg a pulzusszámmal: az él tovább, amelyiknek a szíve lassabban mûködik. Az ember ugyan ilyen szempontból kivétel, de bizonyos helyzetekben, betegségekben elõnyös, ha a szívmûködés lassítható. Már léteznek gyógyszerek, melyek kedvezõ hatásának ez a titka - hangzott el az Európai Kardiológusok Társaságának idei kongresszusán Stockholmban.

Egy amerikai kutató, H.J. Levine 1997-ben matematikai összefüggéssel igazolta: az emlõsök élethosszúságát az szabja meg, hogy milyen gyors a szívmûködésük. Az egérnek gyosan kattog a szíve, és akkor is legfeljebb egy-két évig húzza, ha nincs macska a közelben, az elefántszív viszont percenként csak néhányszor üt, az állat élettartama pedig 60-70 esztendõ. Élete során az egér és az elefánt szíve nagyjából ugyanannyiszor húzódik össze.

Az összefüggés emberre ilyen mértékben nem igaz, de azt régóta vizsgálják, hogyha sikerülne olyan gyógyszert létrehozni, mely lassítja az emberi szívmûködést, az nem lenne-e kedvezõ hatású szívbetegségekben.

Már évtizedekkel korábban megjelent egy gyógyszercsoport, a bétablokkolók, melyek bizonyos szíveltérésekben igen fontos, javító szerepet játszanak. Ezeknek a készítményeknek azonban sokféle, egyéb hatása is van, mint a szív lassítása és ez bonyolította a helyzetet.

Néhány éve a kutatók kifejlesztettek egy olyan gyógyszert, mely a szívben lévõ ingerképzõ-ingervezetõ rendszerben bizonyos ionáramlási folyamatot befolyásol, ezáltal a szívmûködés lassúbb lesz. Az ivabradin nevû készítménnyel végzett hatalmas tanulmányt, az angol címébõl alkotott betûszó alapján SHIFT vizsgálat eredményeit a kongresszusi ismertetés mellett az angol orvosi hetilap, a Lancet közölte.

A részt vevõ 6558 szívelégtelenségben szenvedõ beteget 37 országban gyûjtötték össze és kezelték szigorúan ellenõrzött, azonos feltételek szerint. A betegek fele szedett ivabradint a jelenleg javasolt gyógyszerek mellé, a többiek a most optimális kezelést kapták. A nemzetközi munkacsoport a svéd Karl Swedberg vezetésével kimutatta, hogy a szívmûködést lassító ivabradin jelentõsen javítja a szívelégtelenségben szenvedõ betegek állapotát.

Gondos orvosi ellenõrzés mellett bizonyos betegségekben a szívmûködés lassítása a vizsgálat tanúsága szerint csökkenti a kórházba visszakerülés esélyeit és javítja a túlélést.