2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Csak látszatbetegség a narancsbõr?

Csak látszatbetegség a narancsbõr?
A korunk nõit halálra rémítõ, de legalábbis idegesítõ cellulit német szakorvosok szerint csupán a nõi szervezet kötõszövetének szerkezeti változása: látszatbetegség, amely viszont milliárdos hasznot hajt a gyógyszer- és kozmetikai iparnak.

A cellulitet 1973-ban írta le elõször Nicole Ronsard, egy New York-i szépségszalon tulajdonosa. A problémát "zsír, víz és mérgezõ bomlástermékek kombinációjaként" határozta meg, amellyel a szervezet nem tud mit kezdeni.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

A Ronsard által adott név a köznyelvbe hamar cellulitiszként vonult be, a latin hangzású utótagja (-itisz) szinte mindenkiben súlyos gyulladás képzetét kelti, amelynek feltétlenül gátat kell vetni, és persze kezelni kell, mielõtt még nem késõ. A hamburgi egyetemi klinika professzora szerint azonban ez tévhit.

"A cellulitet betegségnek tartani egyszerûen marhaság" - nyilatkozta Matthias Augustin a Süddeutsche Zeitungnak. "Valójában a bõrben lévõ kötõszövet ártalmatlan, legföljebb csak optikailag zavaró meggyengülésérõl van szó, amely csaknem mindig nõknél jelentkezik, mégpedig az évek során szinte mindenkinél".

Orvosi szempontból a narancsbõrt az idézi elõ, hogy a bõr alatti zsírszövet behatol felsõbb bõrrétegekbe. Ennek rostjai oszlopszerûen tartják össze a zsírrészecskéket. Az eredmény: durva pórusos mintázatú, szinte szemcsés bõrfelület - mint a friss narancs esetében. Ráadásul nagy mennyiségû kötõszöveti nedvesség gyûlik össze a bõr felsõ rétegeiben, ami megváltoztatja a zsírszövet felépítését.

Érdekes módon 1973 elõtt senkit nem izgatott a cellulit, pedig akkor is létezett. Az 1962-ben forgatott egyik James Bond-filmben Ursula Andress, a hatvanas évek szexbálványa bikiniben hódította meg a férfinézõk szívét. Az senkit nem zavart, hogy combjain a bõr egy szemcsés pingpongütõ felületére emlékeztetett. Évszázadokkal korábban pedig Pieter Paul Rubens németalföldi festõ képein számos lenge öltözetû hölgyet örökített meg, akik iskolapéldájául szolgálhattak volna a narancsbõr különbözõ fokozatainak, ha a "kórisme" akkor már létezett volna.

1973 óta viszont a nõk kétségbeesnek a narancsbõr láttán, utálják saját combjukat, és hisznek a sok sarlatánnak, akik azzal hitegetik õket, hogy megszabadítják õket az esztétikai hibától. Kár a kidobott pénzért - mondja Augustin professzor. Elõször is: a kötõszövet változásainak jelentõs hányadát genetikai hajlam idézi elõ, ezek nem kezelhetõk. Másodszor: a cellulit kezelésére ajánlott terápiák többsége nem állja ki a gyakorlati próbát.

Ennek dacára virágzik a narancsbõr ellen segítséget ígérõ iparág: a haszontalan terápiák története során még egyetlen egy sem hozott annyi pénzt mûvelõinek, mint e kitalált betegség kezelése. A cellulittól "megszabadító" krémek, zselék, olajok, vitaminok, pakolások, elektromos kezelések, vákuumterápiák éves forgalmát ötmilliárd dollárra becsülik a világon.